Gary Neville az MUTV kamerái elé ülve mesélt visszavonulásáról meghozott döntésérõl és visszatekintett pályafutása néhány szép pillanatára. A három részes interjú elsõ részében Gary elmondja, hogyan jött a döntés...

Sok embert megleptél döntéseddel. El tudod mondani az események láncolatát, melyek a döntésedhez vezettek?
Nem egy nap alatt dõlt el, olyan dolgok, mint ez nem rövid idõ alatt alakulnak ki. Események kombinációja vezetett idáig hónapokon keresztül, ám bennem már néhány hete megfogalmazódott a döntés, miközben beszéltem a menedzserrel is. Ilyet nem tudsz gyorsan átgondolni. Elmentem egy hétre és akkor is mindig ugyanarra a következtetésre jutottam és úgy éreztem, ez a legjobb amit tehetek, mert éreztem eljött az idõm. Amikor múlik az idõ, akkor bizony múlik az idõ.

Tudtál volna játszani a szezon végéig. Miért fejezted be a közepén?
Ösztönösen cselekedtem, én ilyen ember vagyok. Úgy éreztem ez a helyes. Miután beszéltem a menedzserrel, folytatni akartam a szezon végéig, de tudtuk nem fog úgy menni a játék, mint az elõzõ 19-20 évben. Talán majd a fiatalokkal fogok dolgozni a szezon végéig. A West Brom ellen léptem pályára utoljára és gyorsan arra a következtetésre jutottam, hogy nem érzem jól magam és eljött az idõm. Nem akartam még kitolni négy hónapig ezt. A gondolatomban az járt, egyszerûen nem éreztem helyesnek ezt. Éreztem, hogy ezt kell tegyem a menedzserért, a klubért és mindenért, amiért annyit tettek értem és errõl tudniuk kellett nekik is. Így elmondtam, amit elfogadtak és támogattak a döntésemben.

Szóval az új év napján játszott West Brom mérkõzés után jött meg a döntés?
Nem a meccs után, hanem még alatta. (Nevet) Nem, talán egy hónappal elõtte történt. Egy rosszul sikerült mérkõzés miatt még nem adhatod fel - az itt töltött 20 évem alatt volt néhány ilyen esetem, tudom mi történik ilyenkor. A szezon elején több kisebb sérülést is elszenvedtem, de a klub mentalitásából adódik, hogy mindig vissza akarsz jönni és játszani akarsz. De egyszer aztán a fejedben azt gondolod, hogy többé nem tudod megtenni. Ez az idõ nálam eljött. Ott volt az a tény is, hogy mennyire vagyok hasznos a csapatnak és a klubnak. Az utóbbi két szezonban 25-30 mérkõzésen tudtam játszani, némelyiken úgy éreztem, tudok még a csapat játékához hozzá tenni. De amikor már nem érzed ezt, akkor baj van. Utas nem akartam lenni.

Talán ha szezon végén kupát emelhettél volna a magasba, jobb érzésekkel távozhattál volna. Nincs hiányérzeted?
Nem hiszem, hogy lenne bármilyen hiányérzetem. Írhatsz bármilyen forgatókönyvet, de a való élet nem az alapján történik! Egy tökéletes világban persze azzal ért volna véget a sztori, hogy felemelem a kupát, de az nem a valóság és nem az igazi élet. Az életben pillanatok alatt történhetnek dolgok, amiket te nem is kívánnál. De én nem nézhetek vissza és nem hihetem azt, hogy rossz utat választottam.

Kivel beszéltél, miután megszületett a döntésed?
Senkivel nem beszéltem, egyedül hoztam meg a döntést. Beszéltem késõbb az édesanyámmal és édesapámmal, valamint a feleségemmel, de a döntés akkor már megszületett. Nem próbáltak lebeszélni róla. Jól ismernek engem és a gondolkodás módomat is, valamint hogy mit tettem a 20 év alatt a klubnál. Amikor kialszik a tûz, úgy érzed valami nincs rendben. A sérülések által leeresztesz és megismered a gondolkodásodat. Nem beszéltem meg velük a helyzetet, csupán beszélgettem velük és elmondtam a döntésemet. Ismernek engem, elfogadták. Talán kicsit csalódtak bennem, mert ez is egy olyan dolog, amit nem akarsz hallani a férjedtõl vagy a fiadtól, de ez az élet.

Mit mondott erre Sir Alex?
Kezdetben azt tanácsolta gondoljam át még, mert ez nem olyan döntés, amit el kell kapkodni, de aztán elfogadta. Roppant segítõkész volt és ragyogóan állt hozzám ezután is. Nálam jobb játékosok, nagyobb játékosok is hagyták már el, nem világvége jött el ezzel. Nagyon nagy dolog ez számomra nyilvánvaló, de a legfontosabb, hogy a csapatnak jó legyen. Öt ponttal állunk az élen és remélem a végén megszerezzük a trófeát.

Beszéltél a csapattársakkal?
Beszéltem Paullal és Ryannel. Valószínûleg õk már sejtették néhány hete ezt. 25 éve futballozunk együtt, Scholesyt 12 éves korom óta, Giggsyt 14 éves korom óta ismerem, így tehát beszéltem velük. Mindent megéltek már velem. Az õ helyzetük teljesen más, mert õk egyértelmûen hihetetlen futballisták, akik még mindig eszméletlen teljesítményre képesek. Nem csak a Unitedben, hanem a Premier Leagueben is a két legjobb játékosról van szó személyükben. Bízom benne, hogy még néhány évig láthatom õket játszani.

Húsz éven keresztül minden nap mentél a Unitedhez edzeni és játszani. Hogy fogsz megbírkózni azzal, hogy már nem kell menned? Ez egy teljes életmódváltást jelent...
Ez így van, de nem ért váratlanul ez. Ami néhány éve történt, az által könnyebben el tudom fogadni, hogy eljött az idõm. Az elõzõ szezon végén is megtörténhetett volna ez, mert a klub csak a szezon vége elõtt néhány héttel vette fel velem a kapcsolatot, de én teljesen nyugodt voltam. Akkor úgy éreztem, az utolsó 2-3 hónapomat játszottam a klubnál és fel voltam mindenre készülve. Aztán a klubtól telefonáltak, David Gill és a menedzser pedig arra kért, egy újabb évet írjak alá. Erre nem mondhatsz nemet! Azt gondoltam "te vagy Gary Neville, a Manchester United játékosa és ez az, amit mindig teszel". Egész életemben a klubnak szurkoltam, aki az én cipõmben jár, nem mondhat erre nemet. A szünetben négy hétig edzettem, hogy felkészüljek egy újabb kemény szezonra, majd meghúzódott a vádlim a felkészülési idõszak elsõ napján, minek következtében négy hetet kellett kihagynom. Aztán visszatértem edzés erõnlétem remek volt, de mérkõzések nélkül álltam. Jött egy boka sérülésem októberben, ami olyan volt, mint négy évvel ezelõtt. A bokám mindig jó volt, nem volt vele sok gondom, de ez volt az, amikor azt mondtam elég ebbõl. Ekkor döntöttem.
 

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!