Az MUTV által, Gary Nevillel készített interjú második részét olvashatjátok most, melyben sikereirõl mesél a visszavonuló legenda.

Amikor a Unitedhez csatlakoztál, melynek egész életedben szurkoltál, el tudtad képzelni, hogy több, mint 600 mérkõzésen fogsz szerepelni?
Mikor beléptem a klubhoz, tíz mérkõzéssel is nagyon boldog lettem volna. Ha valaki akkor azt mondta volna, hogy 600 meccsen fogok játszani, azt mondtam volna neki, hogy semmi esély nincs erre. Nem hiszem, hogy sokan a klubnál gondoltak volna erre, mikor csatlakoztam. Tizenegy évesen hatalmas tehetségekkel voltam körülvéve, Ben Thornley, David Beckham, Paul Scholes, Ryan Giggs, Nicky Butt, a testvérem, Chris Casper, Keith Gillespie - mindannyian óriási tehetségek voltak. Körülnéztem és azt gondoltam 'nem vagyok biztos abban, hogy vagyok annyira jó, mint néhány srác '. Tudtam, hogy nem. De mindannyian hittünk, mindannyian szenvedéllyel küzdöttünk a Unitedért és hallgattuk az edzõk szavait.

Nagy edzõink voltak, mint Eric Harrison, Nobby Stiles és Brian Kidd. Örökké adósuk vagyunk. Õk irányítottak minket, mi pedig mentünk és tettük azt, amit mondtak. Aztán jött a menedzser, aki 6-7 éve volt már a klubnál és küldetésének tartotta a fiatalok beépítését. Õ adott lehetõséget nekünk. Soha nem tudod elképzelni azt, milyen dolgokon mentünk át együtt. De mikor már benne voltunk, úgy gondoltuk örökké fog tartani. Imádod, ez csodálatos, mikor megtapasztalod milyen fent és lent, hihetetlen tapasztalattal gyarapodtunk az idõ alatt. A legjobb, amilyen kapcsolatok alakultak ki itt, nagy barátságok miközben minden nap jöttünk dolgozni. Rengeteg ember van az országban, akik nem élvezik a munkájukat, ezért én szerencsés vagyok, hogy imádtam mindent, ami 20 év alatt történt itt. Kiváltságos és szerencsés voltam ebben a pozíciómban.

Mikor derült ki, hogy a 92-es osztály egy speciális képességû társaság?
Amikor 16-17 évesek voltunk, még nem igazán. 18 éves korunkban jöttek a jelek. Bryan Robson egy cikkben azt írta, csodálkozna ha nem lennénk top játékosok. Aztán a menedzser megadta nekünk a debütálás lehetõségét, betett az elsõ csapatba, európai mérkõzésekre utazhattunk el tapasztalat szerzés miatt. Eric Harrison azt mondta nekünk, megkaptuk az esélyt, amibõl bizalmat kell merítenünk. A végsõ bizalom azonban akkor jön el, mikor az elsõ csapattal edzhetsz és amikor megérted, mit jelent azon a szinten versenyezni, mert az akadályokat folyamatosan a múltba kell temetni. Amikor 17 évesen az utánpótlás csapattal futsz ki a meccsre, errõl még fogalmad sincs. De amikor 18 évesen 1500 ember nézett minket szombat reggel - köztük a nagy csapat tagjai is - arra gondoltál, itt valami jónak kell történnie. Zseniális focit játszottunk akkoriban. Ha felhalmozod az utánpótlással a mérkõzéseket és nyered a kupákat, sõt nemzetközi meccseket is játszhatsz, nagyon nagy dolog... az emberek akkoriban sokat beszéltek Robbie Savagerõl, aki egyike volt azoknak, akik nagyon büszkék lehettek saját teljesítményükre. Az elhatározása és szenvedélye sok embert irritál, de jött az utánpótlás csapatból és még 35-36 évesen is játszik, ahogy Keith Gillespie is.

Van benned olyan érzés, hogy egy korszak véget ért?
Nem tudom, hogy ez egy korszak véget ért érzés vagy nem, csak akkor tudom majd meg, ha elkezdõdik egy új korszak. Van alattunk egy réteg. Amikor Denis (Irwin) és Roy (Keane) távozott, az az érzés volt, hogy valaminek vége van. Aztán jöttem én, majd jön Giggsy, Scholesy, Edwin hamarosan, akik egy újabb réteg. Utánuk ott van Rio Ferdinand, Nemanja Vidic, Darren Fletcher, Michael Carrick, John O'Shea és Wayne Rooney, akik fel fognak lépni eggyel a rétegek között. Ez olyan, mint egy szállítószalag. A menedzser folyamatosan építi a csapatot különbözõ rétegekbõl, különbözõ tapasztalati szintekkel a 17 éves fiatal játékosoktól a tapasztalt 37 évesekig. Amikor egy idõsebb kilép a szalagról, helyére lép más és az lesz a tapasztalt játékos.

Amikor Roy kilépett, úgy gondoltam, nem lehet pótolni sem mint személyiséget, sem mint játékost, de sokkal másképp alakult. Soha nem fogod helyettesíteni õt ugyanolyan emberrel. De más módon lehet kompenzálni. Ugyanez történik majd Scholesy és Giggsy esetében is. Bár fogalmam sincs, hogy fogják helyettesíteni kettejüket. Nehéz lesz! Nagyon különlegesek, ahogy a menedzser is az. De a klub megy tovább, ahogy a történelmünk során tette. Mások veszik majd át a helyeket, ebben biztos vagyok. Meg kell tenniük, mert a klubnak sikeresnek kell lenni továbbra is!

Hogyan tudnád felidézni a debütálásodat 1992-bõl a Torpedo Moszkva ellen?
Csak kicsit emlékszem, három percet kaptam és alig értem labdához. Azt hiszem volt egy bedobásom. Különleges pillanat volt ez számomra, talán a legkülönlegesebb pillanat, mert az Old Traffordon játszhattam a Manchester Unitedért. A United volt mindig az álmom. És mivel megtettem, még ha csak három percig is tartott, soha nem vehetik ezt el tõlem. Talán a legnagyobb eredmény volt ez számomra, mert amit sikerült egyszer megszereznem, azt nem akartam, hogy elvegyék. Azt az érzést, azt az adrenalint, azt a nyüzsgést semmi más nem tudja megadni.

Mit emelnél ki a pályafutásodból?
Nyilvánvaló az utolsó néhány percet Barcelonában, amivel tripláztunk. Ez magától értetõdik. Soha nem lehet leírni azt az érzést, nem lehet szavakba önteni. De amikor három év után újból sikerült megnyernünk a bajnokságot a 2006/07-es szezonban, az is szenzációs volt. Megnyert trófeák estéi az életed legnagyobb estéi - semmivel nem lehet pótolni.

Játékosok, mint Ryan Giggs is inkább beszélnek a csalódásaikról, mint a sikereikrõl. Hogyan vélekedsz errõl?
Több alkalommal is voltak csalódások. 2000-ben a Vasco da Gama, 2002-ben a Maine Roadon, vagy tavaly a Leeds ellen - katasztrófa. Eszedbe jut, milyen rosszul is érezted magad akkor, de ezek is része a tapasztalataidnak. Bizonyos szintû csalódás nélkül nem lehet Manchester United karrierje senkinek. Ez a dolgok rendje. Monaco, Dortmund, Leverkusen - mind rossz pillanat, amik örökre nyomot hagynak benned. De a valóság az, csak egy csapat nyerhet meg egy sorozatot. Ez is része a 20 éves utazásnak - olyan ez, mint egy házasság.
 

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!