Harminc éve történt
Harminc évvel ezelõtt a Manchester United megnevezte új menedzserét - Alex Fergusont, egy parázs vezért, aki KEK-et és számos hazai trófeát nyert a skót Aberdeennel.
1986 õszén a klub a kiesési zónában sínylõdött, míg az elõzõ szezont a negyedik helyen végezte. Sir Matt Busby távozása óta a klub kiválóságra való törekvése aligha volt megvalósítható, így az igazgatótanács úgy döntött, ismét itt az idõ a változtatásra.
RON URALKODÁSÁNAK VÉGE
Öt évet töltött a klubnál a menedzser, Ron Atkinson, aki két FA-kupát nyert ezalatt és soha nem végzett a bajnokságban a negyedik helynél rosszabb pozícióban. Ám ennél több nem jött neki össze, ez jelentette a vesztét.
"A Manchester United egy olyan klub, melynél kivételesen magasak a követelmények" - nyilatkozta 2011-ben Martin Edwards, aki 1986-ban elnök volt, azóta pedig már tiszteletbeli örökös elnökké választották.
"Ron öt szezonig volt velünk és elég jó munkát végzett, de kezdtek rosszra fordulni a dolgok és a változás mellett döntöttünk. A Southampton elleni meccset követõen a 21. helyen álltunk, ha jól emlékszem, és már hazaúton összeültünk a repülõgépen és mindannyian úgy döntöttünk, a jelen helyzetben a változtatás a megfelelõ dolog."
"Nagyon nehéz volt ezt elmondani Ronnak, mert nem volt hibás és rendkívül lelkes volt. Egy menedzsernek soha nem könnyû feladat elmondani, hogy mennie kell. Kissé nehéz volt ez, de a döntést magát nem volt nehéz meghozni."
Az elõzõ szezont tíz, egymást követõ gyõzelemmel kezdte a gárda és sokáig vérmes reményei voltak, végül a negyedik helyen zárt. Nem csoda hát, hogy az 1986/87-es szezon elégedetlenségeket hozott a lelátókra, Atkinsont többször is kitéve annak, hogy a média képviselõi jövõjérõl kérdezték õt.
A LEHETSÉGES UTÓDOK
A potenciális menedzserek névsora már jóval a távozás elõtt feltûnt. Frank Keating a Guardiantól olyan nevekrõl írt, mint Brian Clough, Howard Kendall, Don Howe, sõt még Bryan Robson is, mint játékos-menedzser. Mások Terry Venables-t látták befutónak. A vezetõség azonban olyan valakit gondolt ki, aki azóta már régen a többiek fölé emelkedett.
"Lehet, hogy néhány nevet megemlítettek - valószínûleg azokat, akik akkoriban népszerûek voltak - de egyikük sem volt komoly esélyes" - emlékezett vissza Edwards. "A vezetõség egyhangúan döntött arról, hogy Alex Fergusont hozzuk ide. Mindenki õt preferálta."
"Akkor találkoztunk vele elõször, amikor az Aberdeentõl leigazoltuk Gordon Strachant. Gordon elõtte már a Kölnhöz is aláírt, de mi nagyon ki akartuk szabadítani abból az üzletbõl, és ekkor lépett a képbe Alex. A Manchester United oldalán állt, valószínûleg mert azt akarta a játékostól, hogy ide igazoljon és azért is persze, mert az Aberdeen így több pénzt kapott volna. Úgyhogy nagyon segítõkész volt, ekkor sikerült elõször találkoznom vele."
"Tudtuk, milyen jól beelõzte a Glasgow Rangers-t és a Celtic-et és nyert a KEK-ben a hatalmas Real Madrid ellen 1983-ban, úgyhogy az elért eredményei elõttünk álltak. Amikor találkoztunk vele és feltûnt, mennyire parázs személyiség is, hogyan viselkedett, mindaz csak megerõsítette azt, mennyire lenyûgözõ is volt."
A VÁLTÁS
A célpont megvolt, ám a United vezetõinek gondosan kellett lépniük, hiszen nem volt garancia arra, hogy Ferguson el akarna jönni a Pittodrie-rõl, vagy el akarnák engedni õt.
"Nem akartuk, hogy a végén tojással dobáljanak meg minket" - folytatta Edwards. "Úgy döntöttünk, jobb lenne, ha megtudnánk, Alex hajlandó-e hozzánk csatlakozni, úgyhogy az egyik igazgatónk, Mike Edelson felhívta az Aberdeent, skót akcentussal Alan Gordonként [Gordon Strachan könyvelõje] mutatkozott be és arra kérte õket, kapcsolják Alex Fergusont. Alex felvette a telefont, Mike elmondta neki, hogy beszélni akarok vele és át is adta a telefont."
"Megbeszéltük, hogy aznap este találkozunk vele Skóciában. Egy benzinkúton találkoztunk vele, én, Bobby [Charlton], Mike és Maurice [Watkins]. Körbevezetett minket a sógornõje házában, mindannyian találkoztunk vele. Mindez csak megerõsített minket abban, hogy õt akarjuk."
DONALD ÜTÕKÁRTYÁVAL PRÓBÁLKOZOTT
"Valójában azt akartuk megtudni Alextõl, hogy az Aberdeen elnöke, Dick Donald elengedné-e õt. Alex egészen világosan megmondta, hogy õ szeretne hozzánk igazolni és arról is beszámolt, hogy megállapodása van az elnökkel, hogy ha a Manchester United érdeklõdik iránta, akkor elengedi õt a klubja. Valójában azt mondta, hogy szeretett volna a szerzõdésébe egy olyan kikötést tenni, hogy ha egy nagy klub akarja õt, akkor távozhat, mire Donald így reagált: 'Csak akkor távozhatsz, ha a Manchester United akar.' Innentõl kezdve nem volt nehéz. Felhívtam másnap Donaldot, aki beleegyezett, hogy találkozzunk."
Ám az Aberdeen elnöke egy utolsó, kétségbeesett ajánlattal próbálta a klubnál tartani menedzserét; felajánlotta a klub tulajdonjogának egy részét. Ám hamar megállapodás történt a kompenzációs összegben, majd engedélyt kapott a United, hogy megkezdje a tárgyalásokat. Mindez nem tartott sokáig.
HELYRE KELL HOZNI A UNITEDET
Két nappal kinevezését követõen Sir Alex azt láthatta, hogy csapata 2-0-ra kikap az Oxford Unitedtõl; mindez csapata pocsék erõnléti állapotának is betudható, melyet megörökölt a skót szakvezetõ. További nyugtalanító tény volt, hogy a játékosok körében felütötte fejét az ivászat, így a menedzser összehívta a labdarúgókat a Cliff edzõtermébe.
"Világossá tettem, hogy szándékomban áll véget vetni annak, hogy a Manchester United lassan már inkább egy közösségi klub (értsd bár, kocsma - a szerk.) hírében állt sokkal inkább, mint labdarúgó klub" - írta mindezt Sir Alex önéletrajzi könyvében. "Azt mondtam nekik, másképp kell gondolkozniuk mindenrõl, mert én határozottan nem szándékozom megváltoztatni azt, ahogyan én gondolkozom."
További aggályokat jelentett a meglévõ keret fizikai ereje, valamint a rövidlátás politikája, mely révén az utánpótlási -, valamint a játékosmegfigyelõi rendszer is hanyatlásnak indult. Mire a Queens Park Rangers az Old Traffordra látogatott, Ferguson megírta elsõ cikkét a United Review-ben, hogy megfogalmazza a rá háruló feladat nagyságát, ugyanakkor közvetítse szilárd elhatározását annak megvalósítása iránt.
NYILATKOZAT A FELADATRÓL
"Átvenni egy Manchester United méretû klubot, elképesztõ feladat" - írta elõször Sir Alex a programfüzetben, majd kijózanító õszinteséggel folytatta. "Nem igazán érdekel, mi történt itt a múltban. De mindez nem azt jelenti, hogy tiszteletlen lennék az elmúlt években elért, nagyszerû eredményekkel szemben. Egyszerûen csak arról van szó, hogy egyetlen irány van jelenleg, az pedig az elõre. Ennél a klubnál egyértelmûen a bajnokság megnyerése kell legyen a cél. Ez az egyetlen módja annak, hogy megteremtsük a múlt szellemét."
"Mindig kell legyen egy kiinduló pont és a bajnokságot látom, mint a Manchester United jövõjének alapja. Az Aberdeennél megtapasztaltam, hogy a sikernek hógolyóhatása van... ez nem egy olyan dolog, amit egy éjjel alatt fel lehet építeni; néhány hónapot igénybe vesz, mire létre tudok hozni egy igazi kapcsolatot a játékosokkal. De ezen fogok dolgozni és minden percét imádni fogom."
Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!
Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!