Kérdezz-felelek Mataval

A világ minden tájáról kérdéseket tettek fel a Manchester United szeretett játékosának, Juan Matanak. A spanyol nemrégiben a MUTV-nél dolgozó Steward Gardnerrel beszélgetett, hogy ezen kérdések közül megválaszolja a legjobbakat.


Juan megerősítette, hogy reméli, a lehető leghosszabb ideig a a Unitednél maradhat. Emellett pedig olyan témákról beszélgettek, mint a fekete puding, Marcus Rashford első edzése, és annak a lehetősége, hogy a karrierjét a szülővárosi klubjában, a Real Oviedoban fejezi be.

 

Rendezkedj be egy laza beszélgetésre az egyik legkedvesebb emberrel a futball világából...

 

Steward Gardner: Kezdjünk bele a kérdésekbe, mert őszintén, a világ minden tájáról érkeztek. Az első érkezzen Hitesh-től, aki az Államokban lakik, és azt kérdezi: "Kinek a neve jut először eszedbe, akivel elmennél egy étterembe vacsorázni, miután vége a világjárványnak?"

Juan Mata: "Az első név akivel vacsorázok egy étteremben ha ennek vége? A szüleim, a testvérem és a barátnőm. Ez mondjuk több mint egy, de én így érzek."

 

Ez rendben van, ez egy jó válasz. Egy hasonló kérdés Grahamtől, aki az Egyesült Királyságban él: "Gondolkoztál már azon, hogy igazi manchesteri ételeket szolgáltok fel az éttermedben? Mint például a fekete puding, vagy a patatas bravas."

"Ez egy jó megfontolás, felvesszük őket a listára. Beszélnem kell a séffel, hisz ő a főnök, de szerintem tetszeni fog neki. Ha lesznek ezek az étteremben, akkor elfogsz jönni oda?"

 

 

Ez a kérdés Trisantól érkezett, aki szintén az Egyesült Királyságban él: "Ki a legjobb fiatal játékos szerinted, aki az utánpótlás berkeiből érkezett?" Gondolom itt a Unitedra gondolt a kérdező, tehát a legjobb fiatal játékos, aki az akadémiáról jött.

"Nyilván, az első aki eszembe jut az Marcus, Marcus Rashford. Mindenki tudja, hogy ő egy különleges játékos, és el kell ismernem, hogy amikor az első edzésén részt vett a felnőtt csapattal, amikor Louis van Gaal volt az edzőnk, kissé meglepődtünk. Az edzés után még játszottunk egy kicsit, ő a jobb szélen volt, és miután végeztünk mindennel, Ander Herrera odajött hozzám, és azt mondta: "Látod ezt a játékost? Mennyire jó? Ő egy komoly játékos lesz számunkra." Egyből észrevette. Egy edzés után Ander tudta, hogy ebben a srácban van valami különleges. Természetesen nagyon eltökélt volt az első pillanattól kezdve, hogy velünk játszott, gyorsan gólt szerzett, azóta pedig rengeteget lőtt a Unitedban és a válogatottban is. Így azt mondanám, hogy ő a legkülönlegesebb játékos, aki a United akadémiájáról érkezett, mióta én a csapatnál vagyok."

 

Nagyszerű válasz. Ez Franktől érkezett az Államokból: "A játékoskijáróban még mindig ideges szoktál lenni, vagy már nyugodt vagy, mielőtt kezdődik a meccs?"

"Igen, még mindig ideges vagyok. Ahogy a könyvemben is említettem, nem számít, hogy hány meccset játszottál, hány éves vagy és mennyire vagy tapasztalt, még mindig érzed azt a feszültséget és idegességet a játékoskijáróban. Ezek a dolgok eltűnnek amint a pályára lépsz és elkezdődik a mérkőzés, de a meccs előtt ez a legrosszabb pillanat abban a tekintetben, hogy hogyan kezeljük az idegességünket és az izgatottságunkat. Teljes egészébe a pályára kell tenni ezeket a dolgokat, tehát igen, még mindig érzem a feszültséget."

 

A következő Mari Carmentől Spanyolországból: "Mi a legjobb és legrosszabb pillanatod a futball karrieredből, és miért (nem csak Unitedra vonatkozóan)?"

"A legjobbnak a világbajnokságnak kell lennie, amit 2010-ben megnyertünk Spanyolországgal. A döntő, ahol Andrés Iniesta gólt lőtt és mindannyiunk az időt, a bírót nézte és azt, hogy nem volt-e lesen. Azután mikor a végén a bíró lefújta a mérkőzést, akkor egy óriási energia- és boldogságkitörés történt, mivel történelmet írtunk, hiszen korábban Spanyolország még sose nyerte meg a világbajnokságot. Szerintem minden játékos erről álmodik, hogy elsőként vezesse világbajnoki győzelemre az országát, szóval valószínűleg ez volt a legszebb pillanat. Természetesen volt szerencsém a Bajnokok Ligáját és az Európa-ligát is megnyerni, de a világbajnokság kiemelkedik."

 

"A legrosszabb pedig valószínűleg akkor volt, amikor a Chelsea-nél voltam. Kétszer egymásután az év játékosának választottak, folyamatosan és jól játszottam, élveztem a futballt, aztán pedig a dolgok megváltoztak. Már nem játszottam annyit, a magabiztosságom nem volt olyan magasan, mint korábban. Így ez egy kihívás volt a karrieremben, amin felül kellett kerekedjek, de szerintem ez normális. Nem ismerek olyan játékost, akinek a karrierje mindig a jó és helyes irányba megy. Vannak sérülések; vannak olyan vezetőedzők, akik nem olyan játékstílust játszanak, ami fekszik neked. Emellett pedig vannak olyan pillanatok, amikor a klubodnak nem megy jól, tehát alkalmazkodni kell ezekhez a kihívásokhoz és túl kell lépni rajtuk, és így még jobb játékos leszel."

 

Említetted a Chelsea-t, és itt van egy pimasz kérdés Daisy-től, az Államokból: "Hiányzik az, hogy a Chelsea-ben futballozz (kérlek mondd, hogy nem)?"

"Tudod, nagyon boldog vagyok ott, ahol vagyok. Nagyon, nagyon örülök annak, hogy a Manchester Unitedben játszok, lehetőségem van ebben az elképesztő klubban játszani, emellett pedig kéthetente az Old Traffordon léphetek pályára. Nagyon hálás vagyok a Chelsea-ben töltött időmért. Jó 2,5 év volt és nagyszerű volt számomra, mivel emberként és játékosként is sokat fejlődtem. Amikor megérkeztem Angliába meg kellett tanulnom a nyelvet, egy másik ország, másik kultúra, még a trófeák szempontjából is más. Viszont a valóság az, hogy a Manchester Unitednél vagyok, és ennél boldogabb nem is lehetnék."

 

 

Ez Darrelltől, Ausztráliából érkezett: "Szeretnéd, ha az angol bajnokság mérkőzéseit más országokban is játsszátok, mint például Ausztráliában?"

"Szerintem végül ilyesmi meg is történhet. Láttuk különböző sportoknál, hogy külföldön játszanak és emellett pedig különböző versenykiírásokban ugyanúgy szerepelnek. Nem tudom, hogy megtörténik-e, de mivel látható, hogy a futball nagyon felkapott, talán hamarosan megtörténhet. Őszintén szólva a szurkolóinknak a világ különböző tájairól ez nagyszerű lenne. Kiváló lenne, ha láthatnának minket élőben játszani, miközben tétmeccseket játszunk. Ellenben hogy őszinte legyek, nagyon bonyolult lenne megszervezni, és eléggé igazságtalan lenne azok számára, akik az Egyesült Királyságban élnek és minden mérkőzésre kijárnak. Tehát még én is vitába ütközök saját magammal ezt illetően, de szerintem ez meg fog valósulni a futballban. Előfordulhat, igen."

 

Ez Dél-Afrikából érkezett, Cheslyntől: "Bruno téged kis varázslónak hív. Te is becézed őt valahogy?"

"Én csak minden reggel éneklem a dalát, ami a "Bruno, Bruno", tehát szerintem örül a reggeli fogadtatásomnak. Ő egy nagyszerű srác, nagyon közel kerültünk egymáshoz és nyilvánvalóan egy fantasztikus játékos."

 

Fantasztikus a hatása, nem? Nagyon nehéz lehet új országba és új csapathoz érkezni, de az ő hatása csodálatos, nemde?

"Igen, nagyszerű munkát végez."

 

Ez a kérdés Jo-tól jött, az Egyesült Királyságból: "Milyen érzéseid lesznek, mikor felhúzod magadra a United mezét?"

"Először is mindig próbálom magam emlékeztetni, hogy mennyire kiváltságos vagyok. Ez azért van, mert ha bekerülsz egy megszokott dologba, és már 6-7 éve a Manchester Unitedben játszol, akkor elfelejtheted felfogni, hogy mekkora méretű a klub amiben játszol, mivel egy napi rutinná válik az egész. De ez egyáltalán nem lehet így. Minden alkalommal, mikor felveszed a Manchester United mezét, legyen az edzésen, vagy főként mérkőzésen, akkor egy bizonyos büszkeség tölt el, emellett pedig az, hogy mennyire szerencsés és kiváltságos lehetek. Őszintén, ezt a klubot képviselni akár rosszabb, akár jobb meccseken, rosszabb vagy jobb pillanatokban, emellett pedig a játékosa lenni ennek a csapatnak hihetetlen. Nyilvánvalóan nem elég, ha csak a mezt veszed fel. Természetesen jól kell játszanod és kupákat kell szerezned, és ez az én és a csapat célja, de úgy érzem, hogy ami a legkiemelkedőbb érzés, az a büszkeség."

 

 

Ez a kérdés Gary Jenkins-től érkezett Franciaországból: "Ha visszavonulsz, utána szeretnél valami vezetőségi vagy edzői pozícióban dolgozni?"

"Ez egy nehéz kérdés. Az egyik nap, igen; a másik nap, nem. Néha igen, mivel imádom a futballt - edzhetsz, hogy egy bizonyos módon játssz, edzhetsz, hogy fejleszd a játékosokat és így ők elérhetik a legmagasabb szintjüket. Rengeteg részét szeretem a játéknak és ami a pályán történik, viszont ami a másik oldalt illeti, az életed folyamatosan megkérdőjelezhető és a követelések hihetetlen magasak. Minden azon múlik, hogy a labda bemegy-e a hálóba és nyersz-e, vagy sem. A képességeidet az eredményeid alapján ítélik meg. Játékosként megváltoztathatod az eredményt, mivel játszol és lehetsz jobb vagy rosszabb, de ha az edző vagy a kispadról, akkor maximum kiválaszthatod a csapatod és lehet egy ötleted, de nem lőhetsz gólt. Ez néha nem igazságos számukra. Ez egy nagyon követelő munka annak szempontjából, hogy hány órát bele kell tenned, és hogy milyen nagy a nyomás. Másfelől viszont fantasztikus azt látni, ha egy csapat úgy játszik, ahogy te akarod, emellett pedig megértik az ötleteidet. Tehát nem tudom, többet kell gondolkozzak azon, hogy mit akarok a futball után csinálni, ellenben amit tudok az az, hogy még nagyon sok éven át futballozni akarok, mivel még mindig fiatal vagyok. Talán jelentkezni fogok, hogy az MUTV-nél dolgozzak!"

 

Üdvözlünk, mi bárkit elfogadunk! Eric Murphy kérdése Írországból: "Szerinted van rá esély, hogy a Unitednél fejezd be a karriered, vagy inkább visszamennél Spanyolországba?"

"Jelenleg itt látom magam, és mindaddig játszom, ameddig csak tudok a klubban. Mint tudod, utána vannak olyan játékosok, akik különböző országokba mennek, és kipróbálnak egy másik bajnokságot vagy kultúrát az életükben. Nem tudom, hogy én is így fogok-e tenni, mivel ez a körülményektől is függ. Ha beszélsz Michael Carrick-kel, talán más terve volt, aztán az egyik napról a másikra asszisztens lett. Tehát sosem tudhatod, én pedig jobban szeretek a jelenlegi, vagy a rövid távú célokra összpontosítani."

 

Ehhez kapcsolódóan Fran Fuentes kérdése Spanyolországból: "Szeretnél visszatérni a klubomba, a Real Oviedoba?"

"Ez az én otthoni csapatom, ez az a csapat aminek Spanyolországban szurkolok. Rengeteg embert ismerek a klubban, és én magam is egy szurkoló vagyok. Bizonyos esetben ez jó lenne, mert igen sok játékos nevelkedett az ő utánpótlásukban: Santi Cazorla, Michu - aki a Swansea-ben játszott, Adrian Lopez - aki az Atletico Madridban játszott, emellett pedig jómagam is ott nevelkedtem. Tehát jó lenne, ha mind újra találkozhatnánk itt, és megpróbálnánk a csapatot feljuttatni az első osztályba, mert az Oviedo jelenleg másodosztályú. Remélhetőleg hamarosan első osztályúak lesznek, az nagyon jó lenne."


Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instragramon, Twitteren és YouTube-on is!



Hozzászólások