Hogyan mentette meg Fergie állását egy félreértett utasítás?

A Vörös Ördögök 1990-es FA-kupa sikerének 30. évfordulóján, a nagy meglepetésre a finálé hősévé váló Lee Martin emlékezett vissza arra a félreértésre, mely után a mindent eldöntő találat megszületett.


Nehéz elképzelni, hogy Sir Alex Fergusonnak, a brit futball egyik legsikeresebb menedzserének - 13 bajnoki címmel, 6 FA-kupa serleggel és 2 Bajnokok Ligája trófeával a zsebében - állása bármikor is veszélyben lehetett volna az Old Traffordon.

 

De 1990-ben erről szóltak a hírek.

 

A Fergusonba vetett bizalom megrendült, miután 3 és fél évig egy sorozatban se tudta győzelemre vezetni a Manchester United együttesét. Mindössze a 13. helyen futott be a csapat az akkori angol első osztályban, amikor 11 meccsen át is nyeretlenek maradtak. Egy kupa-siker látszott az egyetlen megoldásnak, amivel megmentheti a szezont és talán a pozícióját is Alex Ferguson.

 

A többi már csak történelem.

 

A United az FA-kupa döntőjének újrajátszása során 1-0-ra verte meg a Crystal Palace gárdáját a Wembley-ben, ami előfutára volt annak a Fergie 2013-as visszavonulásáig tartó dominanciának, amely a legnagyobbak közé emelte a skótot.

 

A hős Lee Martin szerint akkor is sokra vitte volna, ha másképp alakulnak a dolgok aznap.

 

"Sokan úgy tartják, ezzel a góllal megmentettem a munkáját, de én más állásponton vagyok" – mondta Lee a Goal.com-nak. "Szerintem kapott volna még időt akkor is, ha kikapunk, de jó érzéssel tölt el, hogy részese lehettem Ferguson korai sikereinek."

 

A balhátvéd nevelőegyüttesében csak másodszor talált be, de ebből a gólból végül nem csak a menedzser profitált.

 

 

"Eszembe se jutott, mikor felébredtem a mérkőzés reggelén, hogy ott fog szerepelni a nevem a gólszerzők között. Ez a forgatókönyv nem futott át az agyamon."

 

"Kis srácként mindig egy kupagyőzelmet érő gólról álmodik az ember, de az én statisztikámat elnézve, ez fel sem merült."

 

"Azt hiszem, 60-szoros pénzt adtak a bukik arra, hogy betalálok. Néhány ismerősöm feltett rá egy tízest, így 600 fontot nyertek, ami akkoriban nem kis pénz volt!"

 

A United és a Palace 3-3-as döntetlenre végzett, köszönhetően Mark Hughes hosszabbítás lefújása előtt 7 perccel szerzett második góljának, ami azt jelentette, hogy 5 nap múlva ismételhettek a felek.

 

Martin számára az első találkozót megelőző pillanatok voltak a legmeghatározóbbak a karrierjében.

 

"Elképesztően izgultam, már a meccs előtti héten is a felkészülés alatt" – emlékezett vissza. "Néhány nappal előtte érkeztünk meg Londonba, szinte rettegtem. Ez volt az, amiről mindig is álmodtam, hogy FA-kupa finálét játsszak a Wembley-ben, még a játékos kijáróban is tombolt bennem a feszültség."

 

"Amikor kifutottunk a gyepre azon a szombati napon, az volt a legjobb dolog, ami történt velem a futballban."

 

Az ismétlést jelentő remi ellenére a csapat részt vett egy előre megszervezett partin a fővárosban, mielőtt hazamentek Manchesterbe, hogy felkészüljenek a következő összecsapásra.

 

A fehér ikertornyos stadionhoz visszatérve Ferguson már eldöntötte, hogy az első számú kapusát, Jim Leightont mellőzi, és a kölcsönben lévő Les Sealey-t állítja a kapu elé.

 

"Talán ez volt az első igazán jelentős döntése ilyen kiélezett párharcban, szinte sokkhatásként ért fel, mikor értesültünk róla" – vallotta be Martin. "Sajnáltam Jimet, jó srác, azt hittük, játszani fog. Visszatekintve talán ez volt a megfelelő döntés, viszont akkoriban nem úgy tűnt."

 

De mi is van ezzel a győztes góllal? Hogyan lett kupahős egy olyan védőből, aki szökőévente zörgeti meg a hálót?

 

 

"Próbáltam megszökni" – viccelődött Martin. "Úgy 20 méterre lehettem a kispadoktól, és úgy hallottam, Archie Knox (másodedző) nekem kiabál, hogy fussak előre."

 

"A saját tizenhatosomon belülről sprinteltem egészen a másik büntetőterületig, Neil Webb pedig pompás labdát tett keresztbe, amit mellel magam elé tettem, majd próbáltam lövésre lendíteni a lábamat, de görcsöt kaptam. Így csak azért fohászkodtam, hogy valahogy eltaláljam a bőrt."

 

"Bele tudtam érni, így a rövid felső sarokba zúgott a labda. Borzasztó kínjaim voltak a görcs miatt, de aztán leesett, hogy vezetünk."

 

Az ünneplés során csapattársai „kicsi a rakást” játszottak, amitől a bekk még inkább nem tudott másra koncentrálni, csak a lábából eredő fájdalomra.

 

"Felálltam, Robbo (Bryan Robson) pedig megpaskolt, kérdezte, megvagyok-e. Azt mondta, ki fogom bírni, és a hármas sípszóig pályán is tudtam maradni. Remek volt."

 

"A lefújást követően az öltözőben odajött hozzám Archie, elmondta, hogy nem is nekem szólt, hogy vágtassak előre. Tehát nem kellett volna gólt szereznem!"

 

"De az utasítás félreértése miatt abban a pozícióban találtam magamat, így aztán Fergusont első trófeájához segíthettem, nagyon jó volt részese lenni ennek."

 

Hozzátette: "Sokak vágyakoznak arra, hogy bárcsak döntőt játszhattak volna a régi Wembley-ben. Egészen különleges körbejárni a pálya szélén és ünnepelni ilyen remek srácokkal, miközben a lelátóról sálak és mackók röpködnek."

 

"Nagyszerű pillanatok voltak ezek nekünk is és a szurkolóinknak is. Nézőként visszatértem, de semmi nem múlhatja felül az érzést, hogy FA-kupát nyersz ebben a stadionban."

 

A gólja ellenére később nem kapott állandó helyet a United kezdő tizenegyében, mielőtt a Celtichez csatlakozott 1994 januárjában.

 

Habár nevesebb játékosok is voltak Ferguson sikerének kulcsfigurái között, mint Martin, de elmondhatja magáról, hogy nagy szerepe volt abban, hogy az e felé vezető utat kitaposta a skót számára Manchesterben.


Goal.com

Kövess minket Facebookon, Instragramon, Twitteren és YouTube-on is!



Hozzászólások