Kedves Olvasó! Szeretnélek meginvitálni, hogy ezúttal a Chelsea elleni FA-kupa-kudarcot szedjük darabokra. Keressük meg együtt a miérteket! Hasznos olvasást kívánok!

Felállások: 3-4-1-2 vs 3-4-3

Ahogy a mágnestáblára pillantunk, egyből észrevehetjük, hogy ezúttal a Manchester United nem a szokásos 4-2-3-1-es felállást választotta. Legutóbb a Chelsea-t 2-0-ra verte a United a Stamford Bridge-en, akkor a londoniak egy 4-3-3-as felállással álltak ki a pályára, a United 3-4-1-2-jével szemben. Szóval várható volt, hogy Ole ismét ehhez a felálláshoz nyúl a pozitív tapasztalatok miatt. Lampard azonban sokat tanult abból a mérkőzésből, ami meg is látszott az elődöntőben. Zárójelben jegyzem meg, ezelőtt a 2019.10.30-án lejátszott Ligakupa-mérkőzésen Ole szintén a 3-4-1-2-es felállással verte idegenben Lampardékat. Azon a mérkőzésen is 4-3-3-as felállással próbálkozott a Chelsea. Tegnap aztán jött a 3-4-3 a United ellen.

Ami részemről az FA-kupát és a kezdőcsapatot illeti. Ha Ole Gunnar Solskjaer helyében lettem volna 24 órára, akkor több játékosomat ültettem volna le a padra. Ugyan kikerült a kezdőből Martial, Greenwood, Shaw és Pogba, azonban a Unitedre igen megterhelő 11 nap vár(t). A kapuba Romerót, középpályára a McTominay-Pereira kettőst jelöltem volna Matic és Bruno Fernandes helyett. Miért is? Mert az FA-kupa tradicionális, szépen csillog, jól hangzik, de nem több ennél. Pár napja az Adidas legyintett be a Unitednek, hogyha idén sincs BL, akkor súlyos fontmilliókat fog veszíteni a klub a jövő évi szponzorációból. Vagy elég, ha csak belegondolunk, melyik menedzserünk állását nem tudta megmenteni az FA-kupa. Ha edző fejjel gondolkozom, akkor a vezetőség taksálta az FA-kupa súlyát.

No, a kitérő után kanyarodjunk vissza a mérkőzéshez. Mindkét edző célja az volt a találkozón, hogy kihasználja plusz 1 védőjét a pályán, nem máshol, mint az oldalvonalon. Ha esetleg valaki nem ismeri az edzői berkekben elhíresült mondást, akkor most pótoljuk gyorsan:

,,Az oldalvonal a legjobb védőjátékos” - Pep Guardiola.

A Chelsea egyértelműen a Fred-Matic párost szerette volna kikapcsolni a játékból, míg a United a Kovacic-Jorginho kettősre fókuszált. Ennek volt köszönhető a borzalmas első 20 perc. Talán az I. világháború óta nem látott a világ ilyen állóháborút. A cél egyértelmű volt, támadásépítéseknél az oldalvonal irányában teret adni az ellenfélnek, aki ha kijátssza oda a labdát, akkor azonnal le kell csapni rá.

A United megoldása:

A Chelsea megoldása:

Ole Gunnar Solskjaer ezen a mérkőzésen az első félidőben szinte lemondott a labdabirtoklásról (ekkor 45%-ban volt a labda a Vörös Ördögöknél). Nagyon jól tudta, hogy a United erős a kontratámadásokban. Éppen ezért abban bízott, hogy a Chelsea, ha feltolja a szárnyvédőit, akkor Rashford és James gyorsasága lehetőséget ad majd számukra villámgyorsan megfutni a nem túl mozgékony belső védőket. Azonban egy dologgal nem számolt, mégpedig Rashford védekező játékával, ami nem működött ezen a mérkőzésen. A játékosok átlagos pozíciójából kiolvasható egy érdekesség. Williams szinte végig 1v2-es szituációban futballozott a mérkőzés nagy részében. Melyik góloknál volt ennek jelentősége? Nézzük meg!

Forrás: whoscored.com

Egy dolgot már a mérkőzés elején nagyon jól csinált a Chelsea. Willian visszalépésével kihúzta Lindelöföt a védelemből. Így Maguire és Williams között nagy távolság jött létre, itt próbálta meg a Chelsea támadni a Unitedet.

Amiért Ole dicsérte Bailly-t a mérkőzés után, az pont ez a játék volt, ugyanis az ő oldalán a Chelsea nem tudta ennyire kihúzni a játékból a belső védőt, így látható a lesvonal eltolódása. Sajnálatos volt Bailly sérülése, ami több okból is megpecsételte a Manchester United sorsát.

0-1 Giroud 45+11

A kényszerű csere után a United átállt a 4 védős rendszerre. Bailly helyére Martial érkezett. Így a pályán a már megszokott 4-2-3-1-s felállást láthattuk.

Miből született a Chelsea vezető gólja? Ugyan a United már átállt a 4-2-3-1-es felállásra, védekezésnél azonban még Williamsnek nem sikerült leolvasni a játékot. Matic azonban rendkívül intelligensen megtette azt. Ahogy Williams kilépett Jamesre, a Chelsea szárnyvédőjére, úgy hatalmas üres területet hagyott maga mögött közte és Maguire között. Ide Matic nagyon okosan belépett, mert Willian éppen lesről sétált vissza. Azonban a Chelsea-nek bejött a cikk korábbi részében mutatott figura.

Azt már meg sem említem, hogy Lindelöföt ismét sikerült megelőzni. A Soton ellen 2 pontjába került a Unitednek ez. Most sem jött volna rosszul egy tisztázás.

0-2 Mount 46'

A Unitednek láthatóan nem sikerült összerakni a félidőben, hogy mit fog jelenteni a 3-4-3 ellen a 4-2-3-1-es felállás. Williamshez került szélre a labda, ahol egyből egy 1v2-es létszámhátrányos szituációban találta magát. Plusz az oldalvonal is ott lihegett a sarkában, mint legjobb védő, ahogy azt ma már közösen bizonyára megtanultuk. Így nem volt más választása, mint visszafordulni. A nyomást a szárnyvédő adta rá. Körülbelül serdülőben tanítják, hogy középre befele ne add el a labdát. Bizonyára ezt tegnap Williams is egy életre megtanulta. Becsaphatta Wan-Bissaka kérő mozdulata, bár nem vagyok benne biztos, hogy ezt nyomással a hátában pont kiszúrta a túl oldalon.

Sajnos a keresztlabdája rövid lett, mert tényleg Wan-Bissaka irányába küldte. Most akkor Wan-Bissaka a hibás? Minek kérte? Nem! Természetesen Williamsnek a két középhátvéd is jobb opció lett volna. Matic sajnos nem érzékelte a veszélyt, Fred pedig nem ért vissza. Maguire és Lindelöf mire leosztotta Mountot, addigra már a United közepet kezdhetett. De Gea meg valószínűleg azon gondolkodott, hogy mikor taníthatták meg neki, hogy középre ne passzoljon be.

A 0-2 már megpecsételte a United sorsát. Azonban én úgy voltam vele, ha valamelyik United, akkor a mostani még akár innen is feltud állni. Valószínűleg Ole Gunnar Solskjaer is hasonlóan gondolkozott, hiszen beküldte a gála XI maradék tagjait (Shaw-t kivéve). Pogba érkezett az ismét csak feledhetően játszó Fred helyére, valamint Greenwood James helyett.

Átütő erőt azonban a cserék sem hoztak a United játékába. A Chelsea nagyon szépen beásta magát a saját tizenhatosa elé. Bruno Fernandes alapvetően a United kreativitásáért felel, ezúttal azonban kivette őt a játékból a Chelsea. Többet kellett visszalépnie Matic és Pogba mellé, ugyanis a Chelsea nagyszerűen kikapcsolta őt a vonalak között. Még Matic erős passzjátéka és mélységi passzolási képessége sem volt elegendő a Chelsea-védelem feltöréséhez (Fredről ne is beszéljünk).

0-3 Rüdiger 74'

Egy szöglet utáni tisztázást követően Wan-Bissaka helyezkedett rosszul, így ismét a United szélén tudtak a védelem mögé kerülni. Ezúttal a Vörös Ördögök jobboldalát támadta a Chelsea. A gólnál visszatérő hibaként láthattuk, ahogy a United egyik középhátvédjét ismét megelőzik, vagyis megelőznék, mert Maguire szerezte végül a gólt. Típushiba...

Összefoglalva a látottakat:

A Unitednél naivan azt hitték, ami eddig működött a Chelsea ellen, az most is simán fog. Ha taktikailag meglepni nem is tudta a Chelsea a Unitedet, de el tudta rontani az eddig ellenük simán működő játékot. Látszott, hogy Lampard tanult Olétól az előző párharcok során. A tisztelet jeleként írom fel, hogy a Chelsea általánosnak mondható 4-3-3-as felállását erre a mérkőzésre feladta és átalakította.

Solskjaer ellen nem róható fel, hogy taktikai csatában kikapott volna, a két együttes inkább kioltotta egymást. Bailly sérüléséig az lehetett a néző érzése, hogy ez egy tipikus 1-0-s mérkőzés lehet. Viszont benne volt a levegőben, hogyha az állóháborúban az egyik oldal előnyt szerez, akkor onnantól kezdve nehéz lesz az ellenfélnek. A középhátvéd sérülése után viszont már taktikailag hátrányba került a United. Egyrészről azért, mert a 3-4-3 a középpályán emberelőnyt jelentett Fernandes kikapcsolásával, valamint a szárnyvédők ostromával az oldalvonalnál. Másrészről pedig a United nem tudott a Chelsea ellen is hatékony kontrákra várni, hiszen a Chelsea nem nyílt ki.

A mérkőzésen sajnos kijött, hogy a Chelsea játékosainak 48 órával több ideje maradt regenerálódni, ami ezen a szinten jelentős különbségnek mondható. A United alapemberein a 60. perc környékén már egyértelműen lehetett látni a fáradtságot. Kicsit visszaütött, hogy a United kerete nem túl mély és kevés variációs lehetőséget tartogat. Az elmúlt 5 bajnoki mérkőzésen nem véletlenül ugyanazok a játékosok alkották a kezdő tizenegyet.

A Chelsea nagyon sok apró szabálytalansággal meg tudta törni a játékot, nem hagyták a folyamatos támadásépítést, ezt nagyon jól csinálták a Kékek. A szabálytalanságok száma a Unitednél 9, ezzel szemben a Chelsea 21-nél állt meg. Sárgát pedig csak 1 United játékos kapott. Ebből is látszik, hogy a Chelsea nagyon hasznosan és okosan használta a faltokat tegnap.

Úgy gondolom, hogy a mérkőzés előtt már az edzői stábnak el kellett volna döntenie, mennyire fontos az FA-kupa. Rashford helyett Ighalo is játszhatott volna. Ugyan a kiesés szomorú dolog, de ami igazán aggasztó lehet, hogy a gála XI ismét nem pihent sokat a soron következő nagyon fontos bajnoki mérkőzés előtt.

De Gea önbizalmának bizonyára nem tett jót a tegnapi mérkőzés sem. Azonban úgy gondolom, hogy nem főként emiatt, hanem Romero hűsége miatt megérdemelte volna a tegnapi napon, hogy ő védjen.

Folytatás szerdán a West Ham ellen. Mondanom sem kell, a londoniak 17-én játszottak utoljára tétmérkőzést, a United pedig 19-én. Ismét egy csapat, akik legalább 48 órával többet pihenhetnek. Ráadásul a legutóbbi 5 egymás elleni mérkőzés elég vegyes eredményeket hozott. Legutóbb például 2-0-ra a West Ham nyert szeptemberben.

A legutóbbi 5 mérkőzés a Manchester United szemszögéből nézve: 2 Gy 1 D 2 V. Sima lesz?

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!