December 27-én ismét pályára lépett a Manchester United, amikor a nagy terveket szövögető Newcastle United volt a vendéglátó. Nézzük meg közösen mit láthattunk a mérkőzésen.

Élvezetes mérkőzést hozott a két csapat első mérkőzése az Old Traffordon. Akkor 4-1-re nyert a Manchester United, Ronaldo második debütálásán. Sok víz lefolyt azóta a Dunán és sok minden változott azóta az angol rekordbajnok háza táján. Solskjaer távozott, Rangnick érkezett. A filozófiáját még csak most tanulja a csapat, a kérdés az, hogy a Premier League világában mennyi idő van a tanulásra.

Felállások: 4-5-1 vs 4-2-2-2

Ismét a 4-2-2-2-s felállást láthattuk a vendégcsapatnál. A Newcastle ezzel szemben a 4-5-1-s felállást állította fel, teljesen a kontrákban bízva, köszönhetően a szélsők gyorsaságának. Azért azt őszintén bevallhatjuk, hogy nagyon is kellemes ellenfél volt ehhez a felfogáshoz a Manchester United, de erről majd később.

Rangnick egyik alap tézise így szól: ,,Ha a labda nálunk van, akkor pedig mindig előre próbálunk meg passzolni."

Szeretnék pozitív lenni a mérkőzéssel kapcsolatban és azt mondani, hogy ez volt az a dolog, amiben abszolút fejlődést láttam a csapattal kapcsolatban. Már most sokkal több mélységi passzt próbáltak meg a játékosok, mint Solskjaer alatt. Láthatóan kevesebb volt a visszafelé vagy oldal irányba indított passzok száma. Mutatok is egy példát Freden keresztül.

A Newcastle a mérkőzés e pillanatában nagyon magasan letámadt. Több passzopciója is akadt a brazil középpályásnak. Egy hónapja valószínűleg még Maguire-t vagy Tellest választotta volna. Azonban most megtörte egy mélységi passzal a Newcastle letámadását és egyből hat védekező játékos került a labda mögé.

A tegnapi mérkőzés számomra kicsit meglepő volt. A Solskjaer-éra alatt én nagyon passzívnak éreztem sokszor a Unitedet, a Newcastle ellen pedig a véglet másik oldalát láttam, a túl sok kockázatot. Nem tudom, hogy volt-e értelme ennyire nyíltan kitámadni és nekiesni egy olyan ellenfélnek (0-1 ide vagy oda), aki csak ezt várta. Dalot és Telles, azaz a két szélső védő játéka meghatározó lesz a Rangnick korszakban ez már most körvonalazódik. Azonban ennek a veszélyeit is már lehet látni, hiszen ahogy ők teljesen feltolva belépnek a támadásokba, úgy nyílik ki hátul a csapat. Ezt a lyukat kellene McTominaynek és Frednek betömnie. Egy jellemző kép tegnapról:

Varane és Maguire egymásnak passzolgat, a két szélső hátvédet esélyük sincs megjátszani, ugyanis mintha felszívódtak volna. A Newcastle 4-4-1-1 vagy 4-4-2-s letámadása pedig tökéletes volt arra, hogy folyamatosan szipkázza el a területet a két középhátvéd elől, Fred és McTominay pedig középen próbálja elkérni a labdát.

Másik példa, ami még az összehangoltság hiányát mutatja, hogy a védelem még nem volt teljesen feltolva a csapat kockázatvállalásához képest. Nagyon orrnehéz volt a United a mérkőzés során. McTominay és Fred szinte szétszakadt a csatársor és a védelem között. Elképesztően hosszú volt a United, ennek is volt köszönhető, hogy a Newcastle több veszélyes kontrát is tudott vezetni az MU ellen. Sok esetben nagyon ki tudott ürülni a pálya közepe, ami nem feltétlenül egészséges.

Ha pedig mind a két problémát szeretnénk szemléltetni egy képen, akkor sok jelenetet találunk a második félidőből, amikor is már teljesen feltolta az egész csapatot a német menedzser.

Abban biztos vagyok, hogy Varane-t és Maguire-t könnyű a tegnapi nap után sározni. Azonban azt látni kell, hogy rengetegszer vezethették a két belső védőre lendületből a labdát az ellenfél játékosai. Az már megint csak egy más kérdés, hogy milyen minőséget tudnak majd hosszútávon képviselni a védelem közepén. Ha marad ez a fajta bevállalós foci, (márpedig miért ne maradna?! ) akkor mindenképp kelleni fog szerintem még egy fiatal, terhelhető, nem sérülékeny, de megbízható középhátvéd ebbe a csapatba. Nem beszélve a középpálya közepének megerősítéséről, amelyen már elvileg dolgozik a United a háttérben.

A Manchester United egy másik szegmensben is látványosat lépett előre a szememben. Nagyon gyorsan és hatékonyan váltottak súlypontot a tegnapi napon. Fernandes szerepvállalása volt ebben a kulcs, az első félidőben ugyanis szélen kapott helyet a 4-2-2-2-s rendszerben.  A félidőben azonban Fred helyett Sancho érkezett a pályára. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy Fernandes lépett be középre McTominay mellé. Így könnyebben tudta osztogatni a labdákat jobbra és balra. Csak csendben jegyezném meg, hogy ha Rangnick ennyire ad a súlypont áthelyezésekre, akkor kár lenne a francia középpályás Pogbat gyorsan elfelejteni. Már pedig a szélső védőket a legtöbbször úgy tudták beadási ,,helyzetbe hozni", hogy súlypont áthelyezett a Manchester United.

A szélső védők pontosabb beadásaival mindenesetre nagyobb veszélyt is lehetett volna jelenteni a Newcastle kapujára. Ettől függetlenül legyünk pozitívak, hiszen az egyenlítő gól is egy Dalot beadásból jött össze.

A támadás elején megfigyelhetjük a nagyon sok kockázatot vállaló Manchester Unitedet:

Fernandest sikerült megtalálni a vonalak között, aki gondolkozás nélkül lőtte ki a jobb oldalt. Milyen érdekes játék a foci. A két szélső védő mögött ismét óriási területek maradtak szabadon, egy esetleges Fernandes labdavesztés esetén jöhetett volna a következő Newcastle kontra. Ehelyett Rangnick húzását kell dicsérni, hogy Fernandest középre húzta a második félidőre, így a pálya közepéről diktálhatta a tempót és az oldalváltásokat. 

Dalot átvette a labdát, sokadszor is elfutott a szélen és ezúttal hiba nélkül centerezett Cavani irányába:

Összefoglalva a látottakat:

Álmos kezdés után a vendégcsapat magának tette még nehezebbé a mérkőzést, azzal, hogy már korán hátrányba került. Sajnos az volt az a pillanat, amikor a Newcastle végleg elhitte, hogy lesz keresni valója Manchester United ellen. A 0-1 ellenére én azt gondolom, hogy túlzott volt a kockázatvállalás, amit a szélsővédőkkel csinált a vendégcsapat. A Liverpool tolja fel hasonló módon a szélsőhátvédeket, azonban ne felejtsük el, hogy ott 4-3-3-s formációt láthatunk. Ráadásul a három belső középpályás felel az ellentámadások megakadályozásáért. A Vörös Ördögöknél ez a feladat a McTominay - Fred párosra hárul. Kicsit orrnehéznek érzem a Manchester Unitedet ebben a 4-2-2-2-s felállásban. A jövőben meghatározó lesz a szélső hátvédek szerepe. Jelenleg én legszívesebben összegyúrnám az AWB és Dalot párost, mert AWB mesterien tud védekezni, míg Dalot remekül lép be a támadásokba. A portugál jobbhátvéd beadásain azonban még van mit csiszolni. A baloldalon kissé érthetetlen számomra Shaw mellőzése, bár valószínűleg a magyarázat valahol a visszazárások gyorsaságában rejlik. Az angol balbekk talán még Tellesnél is lassabban érne vissza egy labdavesztés után. Kíváncsian várom, mikor kapja meg a lehetőséget a bizonyításra Shaw.

Minden kezdet nehéz tartja a mondás. A csapat jelenleg egy új felfogást igyekszik elsajátítani, azonban ehhez idő kell. Gyerekbetegségeket láthatunk a pályán, amit, biztos vagyok benne, hogy ki fog küszöbölni a stáb, akár már a következő mérkőzésig. Adni kell időt a német szakembernek, sok mindenben látszik már a fejlődés a Unitedet tekintve. Azonban neki is kell majd rotálni a keretet, ha azt szeretné, hogy ez a rendkívül intenzív foci az év végéig megmaradjon.

Utolsó gondolatom: David de Gea még mindig zseniális!

Köszönöm, hogy elolvastad! Várom a komment szekcióban a véleményed!

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!