Taktikai Mágnestábla: Manchester United 3-2 Aston Villa

Az idei szezonban épp karácsony harmadik napjára esett a Vörös Ördögök utolsó hazai mérkőzése. A fordulatos meccset, akár egy karácsonyi ajándéknak is tekinthetjük, mindenesetre vegyük szemügyre, hogy hogyan sikerült végrehajtani, ezt az egészen meglepő fordítást.


Előzetes esélyek és a kezdőcsapatok

A 2023-as esztendő utolsó előtti fordulóját meglehetősen borúlátóan vártam, mivel a csapat teljesítménye (a Chelsea elleni meccs kivételével) egészen silány képet mutatott az utóbbi hetekben. Rendkívül bosszantó, hogy öt belső védőnk közül mindössze ketten egészségesek és ezen két személy sem a labdás progresszióról híres. Vessünk is egy pillantást a kezdő tizenegyekre.

 

 

Történt néhány változás az előző mérkőzésekhez képest. Shaw kidőlésével Dalot került át a bal oldalra és AWB játszott a jobb hátvéd pozíciójában. Ezen szcenárió már több alkalommal is előfordult. Jelen esetben Reguilon kimaradását legfőképp az indokolhatta, hogy mind Wan-Bissaka, mind pedig Dalot hatékonyabb a gyors támadások levédekezésében. Feltételezhetjük, hogy Sergio többet tudott volna hozzátenni a támadásépítéshez, azonban lehetséges, hogy még jobban meggyűlt volna a baja Bailey-vel. Eriksen és Rashford pályára kerülése a gyors kontratámadások kialakítása miatt lehetett fontos. Újdonságnak tekinthetjük Garnacho jobb oldalon játszatását, Marcushoz hasonlóan ő is egy tükörszélső, azonban a számára kedvezőtlenebb felén is többet tudott hozzátenni a támadójátékhoz, mint Antony szokott általában.

 

Első félidő

A találkozó kezdeti szakaszában az történt, amire (sajnos) számítani lehetett. A Villa akarata érvényesült, nem volt elsöprő a dominanciájuk, de mégis több alkalommal tudtak jelentős mezőnyfölényt kialakítani. 

Már említettem, hogy Alejandro nem a megszokott pozíciójában játszott, így gyakran támadta a pálya középső zónáit. A pálya jobb széle több alkalommal is teljesen üresen maradt, mivel az elmozgó Garnacho helyét AWB nem tudta feltölteni. Relatíve kedvelt Pókemberünknek sosem a támadások segítése volt a legfőbb erőssége. Szűk területeket minden esetben könnyebb levédekezni, mint a pálya egészét. Ez pedig a birminghami csapatnak sem okozott nehézséget. Ezen probléma egészen a második félidő kezdetéig fennmaradt. 

 

A befelé mozgó Garnacho és az üresen maradt terület

 

A Vörös Ördögök előtt így is adódott néhány lehetőség. Ezeket a helyzeteket olykor sikerült lövéssel befejezni, olykor viszont nem. Azonban szinte minden esetben egy mélységből érkező indítás után alakult ki a lehetőség. A Villára alapvetően jellemző a magasra feltolt védelmi vonal, ez jelentős mértékben megkönnyítette a United dolgát, az viszont egészen elkeserítő, hogy a manchesteri csapat nem volt képes rövid passzokkal áthatolni az Oroszlánosok letámadásán. 

 

Bruno mélységi indítása és a Villa magasra feltolt védelmi vonala

 

A közép-angliai csapat több alkalommal is meg tudta bontani a Vörösök védekezését. Miután sikeresen keresztüljuttatták a labdát a (sokszor) mid-blockba visszaálló United középpályáján, könnyedén megtalálták az üresen maradó szélsőt, vagy a felfutó szélsőhátvédet. A manchesteriek labdaszerzését követően Rashford és Garnacho egyből keresték a mélységet, így egy rossz passz esetén azonnal hátrányba kerültek azokkal a játékosokkal szemben, akiket fogniuk kellett volna. Ezt egy 16. percben történő példán keresztül szeretném szemléltetni.  

 

Kék nyíl: A labda mozgása, Piros nyíl: A United játékosok mozgása, Fehér nyíl: A Villa játékosok mozgása

 

Az Aston Villa góljai 


Az Aston Villa találatai azonban nem a fentebb említett séma okán estek, hanem két pontrúgást követően. Az első gól a 21. percben következett be, egy 35 méterről elvégzett szabadrúgást követően. A kapu felé tekeredő játékszer végül nem érintkezett senkivel és a hálóba vágódott. Ezt nem tekintem rendszerszintű hibának, annyit azonban megjegyeznék, hogy Onananak érdemes lett volna kimozdulnia a befelé kanyarodó labdára. Úgy vélem, hogy a kapuban maradás nem volt nagy hiba részéről, mivel az esetlegesen fejjel megcsúsztatott bőrgolyót nagyobb valószínűséggel tudta volna hárítani, de szerencsétlenségére nem ért bele egyetlen játékos sem. 

A második gól már sokkal fájóbb volt a csapat számára. A birminghamiek egy begyakorolt szögletvariáció után, egy ötösre befejelt labdát követően Lenglet által tovább növelték előnyüket. A francia hátvédet Mainoonak kellett volna fognia, azonban a pontrúgás elvégzésének pillanatában már sikerült leválnia az ifjú angolról, így senkitől sem zavartatva tudott fejelni a kapu közvetlen előterébe. Úgy vélem, hogy ebben az esetben egy erősebb fizikumú labdarúgót kellett volna a francia torony mellé állítani, hiszen a 170 cm körüli brit középpályásnak esélye sem volt vele felvenni a versenyt.

A félidő hátralévő részében egészen csapongóvá vált a játék, de egyik csapat sem tudott gólt szerezni. Ten Hagnak mindenképp taktikai változtatásokat kellett végrehajtania az eredmény megfordítása érdekében. 

 

Az Asotn Villa második gólja 

 

Második félidő

Már az első játékrészben is akadtak olyan periódusok, amelyekben a manchesteri játékosok próbáltak magasan letámadni és labdát szerezni, de ezek közel sem voltak sikeresnek tekinthetők. Nem tudom, hogy mit mondhatott az öltözőben a holland szakember, de a második félidőre a letámadás intenzitása szignifikánsan emelkedett. Annak ellenére, hogy az Aston Villa jól képzett középpályásokkal és védőkkel rendelkezik könnyedén zavarba lehet hozni őket, ha intenzív nyomást kapnak. Erik belátta, hogy a kontratámadásokra épülő játék nem hozhat sikert, így változtatásokat eszközölt mind a csapat labdás- és labda nélküli játékában. 

Az egyik legfontosabb módosítás a labdakihozatali sémában történt. Dalot jobblábasként nem tudta kellő hatékonysággal támogatni a bal szélen végigfutó támadásokat, így Ten Hag behúzta a középpálya tengelyébe Mainoo helyére, aki visszalépett a két belsővédő közé. Wan-Bissakaval ugyan ezt tette, így kialakult egy 3-3-3-1-es lánc, amelyben a két szélső gyakran visszalépett labdákért. 

 

A 3-as láncok

 

Ezek a láncok rendkívül rugalmasan működtek, és gyakran történtek pozíciócserék. Összességében ezen változtatás azt eredményezte, hogy szélességet kapott a csapat, sok esetben ezt a szélességet nem is a szélső védők adták, hanem Eriksen és Fernandes.

 

Garnacho első gólja 

Egy magasan megszerzett labdát követően Bruno rendkívül jó ütemben ugratta ki Rashfordot, aki egy pontos passzal szolgálta ki az ifjú argentin szélsőt. A találat egészen hasonlatos volt a manchesteriek VAR által érvénytelenített góljához. Véleményem szerint abban a helyzetben sem döntött rosszul Marcus, hogy az átadást választotta, de sajnálatos módon Alejando valóban előrébb helyezkedett, mint az utolsó védő. A gifen látható szituációban viszont mindenki megfelelő ütemben mozgott és külön dicséret illeti a lesipuskás Fernandest. 

 

Garnacho első (érvényes) gólja

 

Mielőtt rátérnék a további két gól bemutatására, meg kell említenem a másik lényegi ETH által eszközölt változtatást. Az első félidőnél kiemeltem, hogy védekezésnél sokszor maradt teljesen egyedül egy üres területbe befutó Villa védő. A második játékrészben szerencsére már nem láthattunk ilyesmit. A védőink és középpályásaink átálltak intenzív emberfogásra terültvédés helyett. A képen látható ennek egy ékes példája. AWB egészen az ellenfél térfelének közepéig követte a visszalépő Ramsey-t, aki a kedvenc pókunk ölelésében nem tudta sikeresen átvenni a labdát. Az ilyesfajta védekezés kockázatokat is rejt magában, mivel a fellépő védők helyén hatalmas üres területek maradnak. Ezen szituációk által a kékben játszó csapat többször is eljutott egészen lövésig, azonban mégis egy bátrabb és egyben célravezetőbb döntésnek tartom, mint a konzervatívabb mélyen ülő zonális védekezést. 

 

AWB emberfogása

 

A mérkőzés megfordítása

A sokkal intenzívebbé váló Vörös Ördögök elkezdték uralni a mérkőzést és több helyzetet is kidolgoztak. Ezen lehetőségek jelentős része magasan megszerzett labdák eredményeként alakult ki, kétségtelen hogy jelentős mértékben veszélyesebbé vált a csapat. Az egész mérkőzésen remekül játszó Alejandro Garnacho a 71. perceben megszerezte a második gólját, egy szerencsésen elépattanó labdát vágott be a kapu közepébe. A szituáció ismételten egy magasan megszerzett labdából indult, a jobb szélre kihúzódó Fernandes veszélyesen tekert a kapu előterébe, a birminghami védők nem tudtak kellő hatékonysággal tisztázni, így az argentin tehetség kapva az alkalmon a háló közepébe bombázott. Az eredmény 2-2-re módosult.

A fordítás esélye benne volt a levegőben. A Manchester United nem alakított ki őrülten nagy helyzeteket, viszont már stabillá vált a mezőnyfölénye. A kegyelemdöfést az első PL gólját szerző Rasmus Hojlund vitte be, aki a 81. percben talált a kapuba egy szögletet követően. Rendkívül örülök, hogy sikerült megtörnie a jeget és felemelő látni, hogy ilyen érzelmeket váltott ki belőle ez a gól. 

 

Hojlund gólja

 

A találkozó további részében a United meglepő módon nem állt vissza a saját kapuja elé, hanem ugyanazzal az intenzitással igyekezett egy újabb találatot szerezni. Erre végül már nem került sor, viszont üdítő volt szemlélni, ahogy még a 90. percben is egészen a kapusig kiterjedő letámadást alkalmazunk. Lefogadom, hogy Mourinhonak égnek állt volna, a haja, ha ilyesmit lát. A hosszabbítás perceiben az Aston Villa minden erejét mozgósította az egyenlítés érdekében, de a jól szervezett védekezésünknek köszönhetően nem járt sikerrel. A mérkőzés 3-2-vel zárult.

Még mielőtt megköszönném a figyelmet ki szeretnék emelni néhány játékosteljesítményt. Az első személy Marcus Rashford lenne. Rashy ezen a meccsen tavalyi önmagát idézte, hasznos mozgásokat végzett és némileg a védekezésből is kivette a részét. Játékának javulásában fontos szerepet játszott az, hogy ismételten olyan szerepkörben futballozotthatott, ami igazán jól áll neki. Üres terület bőséggel akadt előtte, emellett a társak is gyakran keresték indításokkal. A következő személy Christian Eriksen lenne. Számomra meglepően hatott, hogy szinte az egész mérkőzésen jó teljesítményt tudott nyújtani. Kivette a részét a védekezésből és passzjátéka is önmagához méltó volt, nagyon sokat jelent labdás fázisokban, ha ő van fent a pályán és nem pedig McTominay. Minden játékos másban jó. Az utolsó személy nem meglepő módon Garnacho. Elképesztően sokat változtatta a pozícióját és a jobb oldalon is kiemelkedő teljesítményt tudott letenni az asztalra. A Holdról világlik, hogy rendkívül nagy tehetség van benne. Reméljük nem fog elsüllyedni a klub körül egyre magasabbra emelkedő mocsárban.

Köszönöm szépen a figyelmeteket! Bálint Áron voltam és előre is boldog újévet kívánok mindannyiótoknak! 


ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!