Edwin van der Sar visszatért az Old Traffordra az Ajax elleni Európa-liga mérkõzésre. A ManUtd.com beszélt az egykori holland portással volt klubjairól, és hogy miként alkalmazkodott a visszavonulását követõ élethez...

Milyennek találod eddig a visszavonulásod utáni életedet?

Remek. Az igazat megvallva, eléggé elfoglalt vagyok! Kisebb dolgok foglalnak le, mint hogy az idõm 80%-át a futball kösse le. Most már nem arról szól az életem, hogy utazok, hotelben alszom, pihenek és játszok. Egy délutánon se gondolhattam arra, hogy lefeküdjek egy picit, és csak DVD-t nézzek, úgyhogy az egy teljesen más ritmust adott az ember életének. Nem kell korán edzésre menned, vagy késõn játszanod, úgyhogy az idõdet sokkal több kisebb dologgal töltheted el.

Milyen dolgokkal?

A mesterdiplomámat csinálom az amszterdami egyetemen sportmenedzsment szakon, emellett pedig nagyon lefoglal a saját alapítványom ügyeinek intézése. A feleségemnek volt egy agyvérzése két évvel ezelõtt, és a búcsúmérkõzésembõl befolyt összeg egy részét az alapítványba fektettem. Rengeteg találkozónk volt orvosokkal, és neuro-pszichológusokkal, hogy valós alapra helyezhessük azon emberek megsegítését, akik agyvérzést, vagy agyi sérülést szenvedtek. Ezt az alapítványt Edwin van der Sar-nak fogják hívni, amely nagyon eredeti név! Emellett lefutottam a maratont, számos alkalommal szerepeltem a holland televízióban, volt néhány nagyköveti megjelenésem is a Unitednél, és az AON-nal is dolgoztam együtt. Kétszer golfoztam az elmúlt fél évben - úgyhogy még nem tartok a legmagasabb szinten! Több idõt kell vele töltenem, hogy eltûnjön az elég nagy hátrányom.

Tartod a kapcsolatod az emberekkel a Unitednél?

Természetesen. Ott vannak az sms-ek, és a messenger, hogy kapcsolatban tudj maradni az emberekkel. Egy sportvacsorán találkoztam pár hete Sir Alexszel és David Gillel Londonban, ahol Sir Bobby Charlton életmûdíját ünnepeltük. Emellett több emberrel is tartom a kapcsolatot. Láttam két hete Anders Lindegaardot Amszerdamban. Egyszer voltam Carringtonban is, és jelen voltam az Ajax-United párharc mindét meccsén is. Hat éven keresztül a United nagyon nagy részét tette ki az életemnek. Nagyszerû idõt töltöttem el ott, én, és a családom is, úgyhogy nem tudtam csak úgy magam mögött hagyni a dolgokat. Még mindig rengeteg barátunk van Manchesterben, úgyhogy nagyszerû volt visszatérni.

Hogyan kerültél az Ajaxhoz?

18 éves voltam, és még a helyi klubomnál játszottam abban a faluban, ahol most is lakom. Louis van Gaal volt az ifjúsági csapat egyik edzõje az Ajaxnál, és együtt kártyázott a csapatom egyik edzõjével, aki egyszer mondta Louisnak, hogy van egy nagyon jó kapusa, aki megérné, hogy megnézze. Szerintem Louis egy meccsemet nézte meg, és azután meghívott néhány edzésre az Ajaxhoz. Játszottam náluk egy meccset, majd harmadik kapusként profi szerzõdést kötöttem. Akkor 19 éves voltam, úgyhogy már eléggé el voltam késve. Soha nem voltam egy olyan nagy tehetség, akitõl mindenki arra számított, hogy nagy karriert fut be.

Aztán karriered végén ezt mégis elmondhattad magadról...

Igen, egészen 40 éves koromig folytattam. Egy kicsit hosszabb ideig kellett folytatnom, mert kihagytam három-négy évet, amikor Giggsy virágzott az én fiatal éveim alatt!

Milyen hasonlóság van az Ajax és a Manchester United között, mint klub?

A fiatal játékosok felnevelésében, felépítésében, és a csapatba építésében. Az Ajaxnál ez gyorsabban megy, mert az ottani bajnokság nem annyira erõs. A Unitednél csak meg kell nézni Danny Welbecet és Tom Cleverley-t, akik már hosszú idõ óta a csapatnál játszanak - Danny három éve játszotta az elsõ meccsét - és aztán alacsonyabb osztályú csapatokhoz adták kölcsön õket, majd egy Premier Leagueben szereplõ együtteshez, hogy aztán egy évnyi kölcsönjátékot követõen elég tapasztalattal rendelkezzenek ahhoz, hogy a bekerüljenek a menedzser elképzeléseibe. A Unitednél ez a folyamat egy kicsit lassabban halad, és lassabban kerül rád a nyomás, hogy bizonyíts. Az Ajaxnál azonnal a mélyvízbe dobnak, és kiderül, hogy mennyire vagy jó. Ha két-három mérkõzés után elkezdesz rosszul játszani, akkor nagyon nehezen teheted meg a következõ lépést. A Unitednél több idõ jut a fejlõdésre. 

Mit mond el a két klubról, hogy rengeteg ex-játékosuk - mint például Te - az edzésködésnél vagy a nagyköveti pozíciónál marad visszavonulását követõen?

Pár héttel ezelõtt néhányszor együtt edzettem az Ajax U-20-as csapatával, és rengeteg olyan játékost láttam ott, akikkel együtt játszottam. Dennis Bergkamp nagy szerepet tölt be az ifjúsági csapatnál, emellett pedig a felnõtteknél másoedzõ. Nagyszerû látni, hogy ugyanez a helyzet a Unitednél is; õk is megtartják azokat a játékosaikat, akik közel álltak a klubhoz. Ez megmutat egy olyasfajta lelkesedést és elkötelezõdést a klub irányába, amely nélkülözhetetlen lenne a klub sikereihez.

Milyen érzés volt egy szinte teljesen saját nevelésû csapattal megnyerni a Bajnokok Ligáját 1995-ben?

Nagyon hasonló dolog volt, mint ahogy a United megnyerte 1999-ben hét, nyolc, kilenc saját nevelésû játékossal a BL-t. Nagyszerû érzés volt. Még mindig tartom a kapcsolatot azokkal a játékosokkal az Ajaxból, ugyanúgy, ahogy Gary Neville, Scholesy, Butt, Giggsy, Beckham, illetve a többi játékos is abból az érából tartja a kapcsolatot. Az összehozza az embereket, ha egy klubnál sok szép dolgot nyertek együtt.

A Juventus és a Fulham után érkeztél a Manchester Unitedhez - szomorúan hagytad el az Ajaxot?

Nem igazán, mert logikus lépés volt a karrierem elõrelépése szempontjából. Az ember szeretne nagy bajnokságban, remek játékosok ellen játszani, ez pedig Olaszországban, Spanyolországban, Angliában és Németországban tud megvalósulni. Ha a legjobbak ellen szeretnéd megmérettetni magad, akkor eljön az a pont, amikor váltanod kell. Kérdeztem errõl Ryant és Scholesyt is: eszetekbe jutott, hogy valaha Spanyolországban, vagy más ország nagy bajnokságában játszatok? Mindig ez volt a válasz: "Nem, itt van mindenünk, a családunk, a barátaink, és a világ legnagyobb klubjánál játszunk. Jól megfizetnek, elismernek, nagyszerû bajnokságban játszunk, úgyhogy miért váltanánk?" Ez egy nagyon erõs ok arra, hogy miért játszottak egész életükben a Unitednél.

Miként tekintesz vissza a Unitednél töltött karrieredre azt követõen, hogy már befejezõdött?

Tökéletes volt. Nagyszerû idõszak volt, amely alatt mindent megnyertem. Hogy õszinte legyek, túl sok döntõt vesztettünk el. Szebb lett volna, ha két-három alkalommal is mi nyerjük meg a Bajnokok Ligáját, egy helyett, de egyébként ezt leszámítva maximálisan elégedett vagyok, ahogy alakult.

Csalódást keltõ volt, hogy pont akkor játszottatok döntõket, amikor a Barcelona csúcsformában játszott?

(Nevet) Igen. Néha fel kell tenned a kezedet, és átengedni a teret a jobbnak. Természetesen csalódottak voltunk, de rosszabb is lehetett volna, például, ha mi lettünk volna a jobb csapat, kihagytunk volna öt helyzetet, kapufát rúgtunk volna, kihagytunk volna egy tizenegyest, és az utolsó percben veszítünk. Ilyen esetben megütött volna minket a guta, de a valóság az, hogy nem sokat tehettünk egyik esetben sem.

Plusz mindig ott lesz nektek Moszkva...

Igen, az az este mindig ott van a fejemben, nagyszerû volt.

Sokszor láttad a Unitedet játszani ebben a szezonban?

Hollandiában minden mérkõzést közvetítenek, és nekem van egy szép kis szobám a házam alagsorában, nagy tv-vel, ahol nagyszerû együtt nézni a meccseket és hogy miként játszanak, a barátokkal, és a gyerekeimmel. Elég nehéz idénye van a Unitednek a sérülések miatt, és Sir Alexnek sok változást kellett eszközölnie az ismert okok miatt, de egészen hihetetlen, hogy még mindig esélyesek a bajnoki cím megszerzésére. 

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!