United archívum: David Beckham
Második keresgélésünk a Manchester United hivatalos magazinjának archívumában David Beckhamhez vezetett el bennünket egészen 1998-ig.
A fiatal középpályás ellen óriási médiahadjárat indult az 1998-as világbajnoksággal kapcsolatban, mivel õt okolták Anglia kiesése miatt. Nézzük akkor ettõl az eseménytõl kezdve a történetet.
Senki, még George Best sem esett olyan mikroszkopikus átvilágítása alá a médiának, ahogyan ez a te esetedben történt. Nagyon zavart ez téged?
Nem. Ez nem volt probléma számomra. Természetesen nem örültem annak, ha a magánéletemben vájkáltak, de azt hiszem ez a fajta nyilvánosság elkerülhetetlen, ha egy olyan sikeres klub játékosa vagy, mint a Manchester United. A média érdeklõdése egy olyan dolog amit el kell fogadni és meg kell tanulni együtt élni vele. Ez ellen nem tehetsz mást, csak megpróbálsz nem odafigyelni rá.
De mégis neked kellett megbirkóznod a legtöbb paparazzival a United játékosai közül. Melyik volt a legkellemetlenebb eseted?
Volt egy pár nagyon kellemetlen, rámenõs alak körülöttem, fõleg amikor Victoriával összejöttünk, követték az autónkat, ott voltak mindenhol. Nem tudom kiválasztani a legkellemetlenebb esetet, mert mind az volt.
Nagy a bizalmatlanság benned a sajtóval szemben?
Gyakran semmi köze az igazsághoz annak, amiket írnak az újságok és ez nem zavar senkit. A lényeg, hogy minél nagyobb szenzációval növelhessék a példányszámot. De ez egy olyan dolog, amin nem lehet változtatni. Megszoktam már, hogy nem figyelek oda rá.
Óvatos vagy a nyilatkozataidban? Félsz attól, hogy nem azt közlik az újságok, amit valóban mondtál?
Én alapvetõen is egy csendes ember vagyok, nem nyilatkozom szívesen. Nem nagyon szeretem az interjúkat.
Mi a véleményed arról, ahogyan kikezdte a sajtó Paul Gascoignet?
Azt gondolom, Gazzát igazságtalanul rágalmazták és méltatlanul bánt vele a sajtó. Ugyanolyan ember, mint bárki más. Neki is lehetnek hibái, nem a mi dolgunk ítélkezni bárki felett is. Én egyébként egy remek srácnak, és egy nagyszerû játékosnak tartom.
Visszatérve a világbajnokságra, mit gondolsz arról, hogy Glenn Hoddle azt mondta, nem koncentrálsz a versenyre?
Úgy gondolom, sokszor elmondtam már, most nem mennék ebbe bele. Mindent elmondtam errõl, már lezártam ezt az ügyet.
Két dolog, amire a világbajnoksággal kapcsolatban emlékeznek rád az emberek az egyik a Kolumbia elleni szabadrúgás, a másik pedig a piros lap. Az egyik nap te voltál nemzeti hõs, míg a másik nap mindenki téged ostorozott...
Nos a piros lap számomra is egy kellemetlen emlék és jobb volna csak a Kolumbia elleni szabadrúgásra emlékezni, de sajnos ez megtörtént, már nem lehet rajta változtatni.
Hogyan teltek a következõ napjaid, miután kiesett Anglia a bajnokságból?
Hogy õszinte legyek, nem gondoltam, hogy ekkora visszhangot kap majd a dolog. Számítottam rá, hogy én leszek bûnbaknak kikiáltva. Ezért egyenesen New Yorknak vettem az irányt, hogy távol legyek mindentõl. De sajnos ez nem sikerült, mivel a szüleimet zaklatták. Édesapám 28 fotóst számolt össze a házuk elõtt.
Biztosan szörnyû lehetett, hogy a családodat is zaklatták.
Igen, ez nagyon idegesítõ volt. Amíg csak velem foglalkoztak, addig tudtam kezelni a dolgokat, arra gondoltam, hogy nem érdekelnek a pletykák. Én a Manchester United futballistája vagyok, szeretem a klubot és boldog vagyok, hogy itt játszhatom. De amikor már a szüleimet is zaklatni kezdték, az nagyon megviselt.
A kiesés után mennyi idõvel lépett veled kapcsolatba Sir Alex?
Rögtön másnap felkeresett. Nem hibáztatott semmiért, csak annyit mondott, hogy tartsak egy kis pihenõt, és amikor minden rendben, menjek edzeni. Ez a Manchester United, mindig visszakapod a csapattól, amit adtál. A klub maximálisan kiállt mellettem, és ezt sosem felejtem el.
Nagyon népszerû voltál ebben a szezonban a rajongók körében is. Gondolod, hogy õket is a világbajnokság után ért kritikák hozták közelebb hozzád?
Igen, határozottan. Nem csak a játékosok és a klub állt mellettem, hanem a Manchester United szurkolói is. Rengeteg mailt kaptam, és a mérkõzéseken is gyakran skandálták a nevem. Azok után, amilyen hadjáratot indított ellenem az angol sajtó, ez nagyon sokat jelentett a számomra és azt hiszem a rajongók támogatása nélkül nehéz lett volna megbirkóznom ezekkel a dolgokkal.
A Daily Telegraph újságírója, Paul Hayward mondta egyszer: "They don't hate Beckham, they hate their own lives." (Nem Beckhamet utálják, hanem a saját életüket.) Mi ezzel kapcsolatban a véleményed?
Úgy gondolom, azok akik a gúnyos megjegyzéseket teszik, irigyek a United és az én személyes sikereimre. Biztos vagyok, hogy ezek közül az emberek közül egy páran szerettek volna nagy futballisták lenni, de nem volt elég kitartás bennük, hogy elérjék a céljaikat és ily módon vezetik le a bánatukat.
Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!
Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!
Hozzászólások
Támogatás
Kapcsolódó hírek
TV műsor
Manchester United - Burnley
Premier League, 35. forduló
Crystal Palace - Manchester United
Premier League, 36. forduló