Ryan az idõ tükrében

Több mint két évtizedes kiváló szolgálat után Jim Ryan a ManUtd.com-nak adott exkluzív interjújában beszél nyugdíjba vonulásáról és a Vörös Ördögöknél eltöltött éveirõl.


A Manchester United 67 éves, volt ifjúsági futball igazgatója, visszavonulása után is aktívan nyomon szeretné követni a fiatal labdarúgók fejlõdését. 

 
Várod már a nyugdíjas éveket?
Ezzel kapcsolatban eléggé vegyes érzések kavarognak bennem. Általánosságban elmondható, hogy a labdarúgóélet jó élet. Így egy csomó kellemes dolgot kell magam mögött hagynom.
 
Tehát fájó szívvel vonulsz vissza?
Szerintem ezzel mindenki így van, aki élvezte a munkáját. De nincs mit tenni, egyszer mindenki eljut a pályája végére.
 
Szóval hiányozni fog a munka?
Mindig is szerettem látni, ahogyan a 14-21 év közötti fiatalok tehetsége kibontakozik. Élvezet volt nézni a játékukat, nyomon követni, hogyan fejlõdnek és egyre magasabb szinten alkalmazzák az akadémián tanultakat. Nehéz ettõl elszakadni. Amíg csak tehetem, figyelemmel fogom követni a munkájukat. 
 
Kezdetben a tartalék csapatot vezetted, majd megváltozott a szerepköröd...
Igen, a tartalék csapat edzõjeként tértem vissza a klubhoz, de késõbb felajánlotta a vezetés, hogy legyek ifjúsági futball igazgató és így többnyire a 16-20 év közötti korosztályra koncentrálhattam teljes munkaidõben a klubnál.
 
Úgy gondolod ez a munkakör volt a legmegfelelõbb számodra a Unitednél?
Azt hiszem, igen. A jövõ tehetségeinek nevelése nagyon izgalmas feladat és én nagyon élveztem a munkám. Szinte még gyermekként kerülnek a kezeink alá és kész felnõttekként távoznak. Ez a legmeghatározóbb idõszaka egy futballista pályafutásának. Boldog vagyok, hogy részt vállalhattam a United fiataljainak a nevelésében.
 
Véleményed szerint a United akadémiája a legmegfelelõbb egy fiatal tanulni vágyó futballista számára?
Nos, mi csak korlátozott számban tudjuk vállalni a tehetséges fiatalok nevelését. Az oktatási törvények miatt, jelen pillanatban csak azokat tudjuk felvenni, akik maximum körülbelül egy óra távolságra laknak az akadémiától. Azt hiszem általánosságban elmondható, hogy a legjobb feltételek között tanulhatnak nálunk a srácok. 
 
Ahhoz, hogy valakibõl jó futballista váljon, fontos hogy megfelelõ mentális nevelésben is részesüljön? 
Igen. Sir Alex ragaszkodik ahhoz, hogy a fiatal játékosok elsajátítsák a helyes viselkedési szabályokat. Az akadémiának szigorú szabályzata van, amit a legtöbb fiatal be is tart. Nagyon elszomorító, amikor egy növendék szégyent hoz a klubjára, ezért fontos, hogy a mentális nevelésre a jövõben is nagy hangsúlyt fektessen a klub.
 
Danny Welbeck egy klasszikus példája annak, hogy az akadémia lépcsõfokain haladva hogyan lehet eljutni a felnõtt csapat topjátékosai közzé. Õ jó példakép lehet a fiatalok számára?
Igen, de Tom Cleverley is hasonló erényekkel bír és õ is belefért volna a válogatott keretébe, ha sérülése nem akadályozza meg abban, hogy kiteljesedjen az elmúlt szezonban.
 
Szóval õk ketten remek inspirálóerõk lehetnek az akadémián nevelkedõ fiatalok számára?
Természetesen. Ha ilyen példákkal tudunk szolgálni a fiatalok számára, az nagy segítség nekünk a nevelésben. Hisz láthatják, ha keményen dolgoznak, elérhetik a céljaikat. Nyilván nem kerülhetnek be mindannyian a felnõtt keretbe, de úgy gondolom elmondható, hogy az itt nevelkedett játékosok a bajnokság bármelyik csapatánál remekül megállják a helyüket, és szép karriert futhatnak be.
 
Egyszer Sir Alexet is helyettesítetted a 98/99-es remek szezonban...
Igen, mert el kellett utaznia Glasgow-ba temetésre. Elõtte már a Lutonnál is edzõsködtem, majd a tartalékoknál és azt követõen lettem Sir Alex asszisztense és 2002-ben az akadémia ifjúsági futball igazgatója.
 
Ki tudod választani a csúcspontját a Unitedben eltöltött korszakodnak?
Természetesen nem. Húsz év elteltével egy ilyen csodálatos történelmû klubnál lehetetlen egyetlen csúcspontot kiválasztani. Kezdve pályafutásom elsõ bajnoki címétõl 1967-ben, majd a 68-as BEK döntõ a Wembleyben játékosként. Aztán 1991-ben, edzõként visszatérve a 93-as Premier Leauge cím, utána a 99-es Bajnokok Ligája gyõzelem, amelyek csak néhány kiemelt csúcspontjai a klub sikereinek. A triplázás éve különösen sikeres korszak volt és a szezon második felében Brian Kidd távozása miatt én lehettem Sir Alex asszisztense. Ezek mind-mind csodálatos pillanatok voltak a Unitedben eltöltött éveim során.
 
 
Sokat változott addigra a klub, amikor 1991-ben visszatértél?
Igen, az alatt a pár év alatt is történtek változások, de igazán nagy különbséget a 60-as évekhez képest lehet látni, amikor én kezdtem a focit. Akkor nem volt más, csak egy pálya meg egy labda, most viszont már olyan csodálatos helyen tanulhatnak a srácok, mint a carringtoni edzõközpont. És a sporttudományi módszerek is nagy hangsúlyt kapnak a modern labdarúgásban. Egyetlen dolog nem változott úgy tûnik, mégpedig a jó foci népszerûsége. 
 
Ott voltál az ifikkel a marveldi tornán?
Igen, ott voltam, de nem a csapattal utaztam, mivel elõtte pár napot Belgiumban töltöttem a Royal Antwerp-nél kapcsolatápolási teendõk miatt. Szóval autóba ültem és mentem a srácok után. Másodikak lettek, sajnos a döntõt elvesztették a Bayer ellen. Végig nagyon jól játszottak, de a korukhoz képest jó nagydarab német srácokkal nem bírtak. Bár mindent megtettek a fiúk az utolsó meccsen, de nem sikerült a végsõ gyõzelem, viszont így is eddigi legjobb teljesítményüket érték el.
 
Várható, hogy a jövõben is rendszeresen találkozunk az ifjúsági meccseken? 
Természetesen. Sokat láthatnak majd Carringtonban is. Paul McGuinness csapatában, akik tavaly megnyerték az FA Youth Cup-ot rengeteg potenciális tehetség van. Érdekes lesz látni, hogyan fejlõdnek a fiúk. És persze nem csak a srácok miatt járok majd vissza, hanem a volt kollégáimat is meglátogatom majd gyakran, hiszen jó barátság alakult ki közöttünk az évek során.
 


manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instragramon, Twitteren és YouTube-on is!



Hozzászólások