Taktikai mágnestábla: A nagy dobás

A ManUtdFanatics.hu taktikai kérdésekkel foglalkozó sorozatának mai írásában Sir Alex játékfilozófiájáról és a United által alkalmazott taktikáról olvashatnak az érdeklõdõk.


Ferguson az a fajta edzõ, aki zseniális taktikai megoldásai mellett nem fél az ösztöneire hallgatni, ami a futballban kockázatos dolognak számít, de úgy tûnik megérzései számtalanszor õt igazolták.

 
"A csapatjáték felépítése, a taktika számomra szent. Ezen áll vagy bukik a mérkõzés sorsa. Alapelvem: játsszuk be a pálya egész területét. A támadójáték híve vagyok, amelyet elsõsorban a játéktér széleinek kihasználásával igyekszem megoldani. Ez pedig a játszó hátvédsor szélsõkkel operáló agresszív, ritmusváltásos támadó játékfilozófia" - nyilatkozta Ferguson a UEFA szakmai lapjában pár évvel ezelõtt.
 
Bár a tradicionális 4-4-2 máig is jellemzõ Sir Alex játékfilozófiájára, egyre többet kísérletezik bõ kerete jóvoltából különbözõ taktikai megoldásokkal. A gyõzelem érdekében gyakran alkalmazza az úgynevezett "nagy dobást", ezzel az ellenség számára váratlan helyzeteket teremtve.
 
Például a United volt az elsõ a 90-es években, aki használta a villámgyors ellentámadást, ezzel nem kis meglepetést okozva ellenfelei számára. Ehhez készítette fel csapatát egy szilárd védelemmel, támadó szellemû középpályával, remek szélsõkkel és egy zseniális csatárral.
 
 
De idõnként alkalmazta a 4-3-3-at is, ha a játék középen erõsebb védelmet igényelt, és az egész pályát bejátszó felállást kívánt meg. Például 93-ban a Galatasaray ellen. Napjainkban pedig Alex Büttner és Nick Powell érkezésével ismét lehetõsége nyílik Fergusonnak egy gyilkos 4-3-3-as formációra Van Persie-vel, Chicharitoval és Danny Wellbeckkel az élen.
 
2008-ban a Barcelona ellen a még védekezõbb szellemû 4-5-1-re váltott, ami hasonlít ugyan a 4-3-3-hoz, ha a szélsõk több lehetõséget kapnak a támadásoknál. Az ellenfelet viszont csaknem ellehetetleníti a támadásban, így ezt a taktikát alkalmazva gyakran 0-0-ás eredmény születik.
 
Az idei szezonban pedig Sir Alex "nagy dobása" a gyémánt alakzat meglepetésszerû alkalmazása volt.
 
"A gyémánt egy újítás a taktikánkban. Ez egy kicsit kiszámíthatatlanná teheti a játékunkat a ellenfelek elõtt. Nehezebb lesz készülniük ellenünk, ha váltogatjuk az alkalmazott formációkat. Kagawa és Tom Cleverley remekül szerepeltek a gyémántban, míg a szélsõkkel operáló taktikában továbbra is Antonio Valencia, Nani és Ashley Young nyújthatnak kiaknázható lehetõségeket." SAF
 
 
A gyémánt taktika sajátosan osztja meg a belsõ középpályásokat egy támadó szellemû és egy védekezõ játékosra. A védekezõ középpályás pozíciója kötött, még a támadó középpályás a játékmester, mélyebben helyezkedõ támadó pozícióban játszik. Az érdekesség, hogy újabban megszakad a standard forma, és a védekezõ középpályás is nagyobb teret kap, amolyan mélységi irányító szerepkörbe lép át. A gyémánt egy szûk, keskeny taktika és mint ilyen, könnyebben sebezhetõ a széleken, viszont hihetetlenül jól építkezik középen, így nagyon hatékony és eredményes, gyakran szép a játék képe is. Mindezek mellett Ferguson gyakran alkalmazza egy játékon belül is a formáció váltást.
 
Mindent figyelembe véve valószínû, hogy a Manchester United a jövõben változatos játékával nehezíti meg ellenfelei helyzetét, sokkal kiismerhetetlenebbé téve a United stratégiáját. A gyémánt alakzat, azaz a 4-1-2-1-2 váltogatása a 4-3-1-2-vel és a 4-4-1-1-gyel, a 4-4-2-n belül, rendkívüli kreativitást kölcsönöz Sir Alex csapatának. A United bõ kerete egyre nagyobb teret ad Fergusonnak a változatos játék megteremtésére.
 
"Van több sokoldalú játékosom, fõleg a nagy kreatívitást igénylõ középpályán, így kipróbálhatunk több formációt is és akár forradalmi újításokat is véghezvihetünk. Ez a rugalmas mozgás, ami jellemzõ lesz idén a játékunkra, nagyobb fenyegetést jelent majd az ellenfeleinknek."
 
Van valami, amin viszont nem hajlandó változtatni Sir Alex. A négyes védelem továbbra is fontos szerephez jut a United játékában. Egy erõs kvartett a védelemben ugyanis a középpályára nehezedõ nyomást is képes enyhíteni, továbbá katalizátora lehet a gyors ellentámadásoknak, melyben a szélsõ védõk is szerephez juthatnak a támadás során.
 
Fergusonnál a "nagy dobás" nem csak váratlan taktikai megoldásokról szólhat. Képes idõrõl idõre megtalálni a csapat vezéregyéniségét, húzóemberét, aki társait inspirálva segíti gyõzelemre a csapatot. Mint például Cantona, Keane vagy napjainkban Van Persie. Ezekkel a kulcsfontosságú játékosokkal új lendületet ad csapatának. Emellett nem fél fiatal tehetségeket is beépíteni, mint például a 92-es osztály. Amire Alan Hansen elhíresült válasza, az volt, hogy: "Sohasem fog semmit nyerni kölykökkel", de Fergie ekkor is bebizonyította a kételkedõk elõtt igazát. 
 
 
Ferguson az egyik legnagyobb taktikai elme a futballban. Egy edzõ szakértelmét elsõsorban csapatának sikerei alapján szokták megítélni, e szempont alapján is méltán nevezhetjük minden idõk legsikeresebb menedzserének, viszont matematikailag is az elsõ helyen áll. Még pedig egy ír újságíró és futballmatematikus, Miguel Delaney számításai szerint, mely egy pontozáson alapuló matematikai egyenlet.
 
A pontrendszerben minden trófea meghatározott pontot ér. A végsõ pontszám második összetevõjét azok az eredmények adják, amelyek nem végzõdtek valamilyen kupával vagy aranyéremmel. Minden trénernél figyelembe vette, hogy az adott klubnál eltöltött idõszakban milyen volt az átlagos bajnoki helyezése és ezt összevetette azzal, ahogyan a csapat az edzõ érkezése elõtti öt évben átlagosan hogyan szerepelt. Ezek után azt is megvizsgálta, hogy a szakembernek az adott klubnál milyen erõforrások álltak a rendelkezésére, majd az így megkapott pontszámhoz még különbözõ bónuszok is hozzájöhettek, például egy veretlen szezonért, triplázásért és hasonló különleges teljesítményekért. Mindezeket összevetve Sir Alex toronymagasan az elsõ helyen végzett. 
 
Eddig is közismert volt, hogy Ferguson egy világszínvonalú menedzser, remek tanító, fantasztikus motiváló erõ, de kevesebben adtak hitelt annak, hogy képes elszakadni a United tradicionális játékstílusától. 
 
Idén viszont úgy tûnik végleg meggyõzni a kételkedõket és haladva a korral idõrõl idõre megújul. Sir Alex pontosan tudja, hogy a modern labdarúgás igényli a bonyolultabb taktikai változtatásokat.
 
Elmondható tehát, hogy Ferguson új megközelítése értelmében: nem a játékosokhoz választja a taktikát és nem a taktikához válogatja a játékosokat, hanem valahol a kettõ közötti egyensúly megteremtésével teszi változatossá és kiismerhetetlenné a csapata játékát.
 
Források: dnausers.d-n-a.net, eplindex.com, zonalmarking.net, Futball enciklopédia  


ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!