Csak a zsenik lehetnek sztárok, de nem csak a sztárok lehetnek zsenik. "Michael Carrick a Premier League egyik leginkább alulértékelt játékosa", olvashattuk a napokban

Igaz, hogy hasonlóan Scholeshoz, õ sem igazi címlap szereplõ, bár nem annyira tartózkodó, mint a legvörösebb Vörös Ördög, de épp úgy nincsenek sztárallûrje, nem szaltózik, nincs kigyúrva, nem zselézi a haját és nem az élen játszik, ezért hajlamosak vagyunk nem észrevenni, milyen mértékben járul hozzá a csapat gyõzelmeihez.

Az elmúlt évtizedben alaposan felértékelõdött a védekezõ középpályások játéka. A poszt, amelyet leggyakrabban Claude Makelelével azonosítottak, ma is létezik, ám feladatköre megváltozott - az itt szereplõknek ma már „nem elég csak vinniük a zongorát, játszaniuk is tudni kell rajta”. Tehát nem csak védekezniük és labdát szerezniük kell, hanem elvárás, hogy szükség esetén a játékot is szervezzék és legyenek kapura is veszélyesek, gólerõsek.

Taktikai szempontból a középpályás sor, mint csapatrész nagyon sokáig nem volt felosztható támadó és védekezõ szerepkörû játékosokra. A klasszikus 4-4-2-es, vagy 4-3-3-as felállásban többnyire olyanok játszottak ezen a poszton, akiket az angol szakzsargonban "box-to-box midfieldernek" neveztek - vagyis olyan játékosoknak, akik a két 16-os közötti teljes területet bejátszották.

Az 1990-es években azonban a középpályások specializálódtak, egyre inkább elkülönültek a védekezõ és támadó feladattal ellátott futballisták, és napjainkban a csapatok játékrendszerében a mezõnyjátékosokat nagyon sokszor már nem három, hanem négy egységre bontják, mint például korunk egyik legnépszerûbb szisztémájában a 4-2-3-1-ben. Ahogy a labdarúgás tempója egyre gyorsabb lett, ezáltal a játék pedig fizikálisan megerõltetõbb, a középpályán teljesen elkülönültek a feladatkörök. Az univerzális középpályások elõtérbe kerültek.

A játék tempójának változása azt jelentette, hogy a futballistáknak gyorsabban kellett reagálniuk minden szituációban, hiszen a legkisebb technikai hiba is labdavesztést eredményezett. A védekezõ középpályásoknak nem maradt idejük, hogy a játékot szervezõ csapattársukhoz passzoljanak, így egyre értékesebbek lettek azok a futballisták, akik a labdaszerzést követõen azonnal támadást tudtak indítani. Ezeknek a mélységi irányító játékosok, fizikálisan és technikailag kiválóan képzettek, jó szervezõkészséggel és rúgótechnikával rendelkeznek. Azt hiszem Carrickrõl elmondható, hogy tökéletesen megfelel a modern középpályás kritériumainak. Remekül olvassa a játékot és feltûnés nélkül végzi a munkáját, már csupán azzal hatást gyakorol a játékra, ahogyan helyezkedik a pályán.

Mondhatnánk, hogy ezek kiragadott véletlenszerû példák, de ha csak egy meccsen végigkövetjük õt, láthatjuk, hogy mindig a lehetõ legjobb helyen van.

Amit a fenti kép is igazol. Suarez rendkívül gyors, nem tudná lefutni Carrick, akkor hogyan került mégis elõrébb? Mivel remekül olvasva a játékot, egy lépessel mindig az ellenfél elõtt jár. Éleslátásával és futballintelligenciájával mindig úgy helyezkedik, hogy hatékonyan tudja segíteni a támadásokat is. Ahogyan kissé Cleverley mögött marad, biztosítva õt a szabad támadásban, vagy egy esetleges visszapasszból a kapu elé befutó játékost tudja kiszolgálni.

Ha kell, hatékonyan részt vesz a védekezésben, hosszú, pontos indításaival pedig hátulról is képes irányítani és ezzel felgyorsítani a támadásvezetést. Tehát az összes kritériumnak megfelelõ fantasztikus középpályás, akinek a munkáját sokan nem értékelik kellõképpen. Bár sokszor hallottuk, hogy Scholes játéka felülmúlhatatlan és ezzel egy pillanatig sem merne vitatkozni senki, de Ginger Prince egyetlen gyenge pontját, a "pocsék becsúszásait” a "United Rolls-Royce-szától" (maga Scholes nevezte így Carricket) nem gyakran láthatjuk. De az is igaz, hogy akkora bombákra sem képes senki, mint amelyek Paul Sholes lövöldözött.

A statisztikák alapján Carrick az idei szezon 3. legjobb passzerja, ami azt jelenti, hogy 1,2 tized percenként ér labdához a pályán ebbõl 1843 pontos passzot adott, melybõl 1035 volt az ellenfél térfelén, tehát 37% ment elõre, és csak 8% hátra, összes passzának pedig 88%-a pontos. Továbbá  4 gólpasszt adott.

Néha olyan kritika is érte, hogy nem eléggé domináns a középpályán, nem rendelkezik olyan parancsolóan erõs karakterrel, mint például amilyennel Roy Keane bírt. Vitathatatlan, hogy a United legendája olyan tiszteletet kényszerítõ vehemenciával rendelkezett, amellyel szó szerint uralta a középpályát, de a futballevolúció miatt sokat változott a játékstílus. Michael nyugodt viselkedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem képes akaratát érvényesíteni a pályán.

Természetesen az õ munkája nem olyan látványos, mint amikor a kapus egy hatalmas ziccert véd, vagy egy csatár végig sprintelve kicselezi az ellenfél összes védõjét és gólt lõ. És biztosan nem fognak önkívületi állapotban ugrálni a szurkolók egy remekül kidolgozott helyzetnél, vagy egy remek keresztlabdánál. Hajlamosak vagyunk csak a végtermékre koncentrálni és hamar elfelejteni akinek a munkája nélkülözhetetlen a gólokhoz, vagy éppen azok elkerüléséhez.

Szerencsére napjainkban egyre több figyelmet fordítanak a szurkolók is az elõzményekre, és míg anno azt skandálták néhányan, hogy „ Oh, oh, oh! Carrickbõl sohasem lesz Scholes”, a Loftus Road lelátóján Carrick remek teljesítményével kiérdemelt a szurkolóktól egy újabb dalszöveget, mely szerint” Oh, oh oh ! Ez Carrick, el sem hiszem, hogy nem Scholes.”

Erre õ a következõképpen reagált: "Scholesy egy utánozhatatlan legenda, úgyhogy tudom, hogy ez csak egy jópofa dal, de szép dal. Tetszik nekem és minden erõmmel azon leszek, hogy egyszer igaz legyen. Mindig jó érzés, ha egy olyan fantasztikus emberhez hasonlítnak, min Paul. Nem tudom, hogy tudja-e vagy sem, de mindig is lestem az õ játékát, rengeteget tanultam tõle, és nagy köszönettel tartozok neki azért, hogy ki tudtam alakítani, a tõle ellesett technikákkal a saját stílusom. "

Carrick egy különleges keveréke a védekezõ és támadó középpályásnak, aki azonos hatásfokon képes mûködni bármely formációban. Remélhetõleg most már mögötte állnak a rajongók is és hamarosan a média is az õt megilletõ figyelemmel ír majd róla. Ha Mr.Éleslátás megkapja az elismerést és a rajongóktól a kellõ biztatást, minden bizonnyal bõségesen meghálálja majd azt  az elkövetkezendõ években.

Forrás: global-soccer.eu, origo.hu, stretfordendarising.com, therepublikofmancunia.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!