Beszédes képek

A David Moyes által irányított Everton nagy erõsségének számított a kemény, alkalmazkodó és rugalmas védelem, melyet egyelõre nem sikerült ötvöznie az évtizedek óta támadószellemû taktikát követõ United játékával.


Vajon hol lehet a hiba? A Vörös Ördögök miért nem képesek uralni a játékot, vagy  amikor mégis, miért van esélyük a kisebb csapatoknak is a gólszerzésre ellenük, akár harmadannyi labdabirtoklással is?

 

Ahogyan azt gyakran hallhattuk, minden a szilárd védelemmel kezdõdik, így hát egyértelmû, hogy a bajok alapvetõ okait is ott kell keresni. 
 
 
A támadószellemû United általában a középpályán is inkább támadó stílusú játékosokat alkalmazott és meg is tehette ezt olyan harcias labdaszerzésben is jeleskedõ klasszisokkal, mint például Scholes. Neki gyakran sikerült már a középpályán megállítani az ellenfelet egy-két jól elcsípett labdával.
 
De a United büszkélkedhetett a leghatékonyabb védõpárossal is a Rio-Vidic duó személyében, akik összehangolt munkájuknak, gyorsaságuknak köszönhetõen képesek voltak idejében megelõzni a bajt, így a szélsõ védõink is hamar támadásba tudtak lendülni és a szárnyakon széthúzva a játékteret szélsõikkel, rést teremtettek a csatárok számára, sõt nem egy egyszer a távolról bombázó Scholes számára is. Ahogyan a csodás eredmények bizonyítják, ez a taktika remekül mûködött az elmúlt évek során.
 
De mi a helyzet manapság?
 
Vida és Rio gyakrabban hiányoznak sérülés miatt, az évek õket sem kímélik. Idei teljesítményük alapján pedig sajnos el kell ismernünk, már nem képesek ugyanolyan hatékonyan védeni a kapunkat, ahogyan azt fénykorunkban megszokhattuk. 
 
 
Ennek következményeként a szélsõ védõink kénytelenek gyakran besegíteni. Evra és Rafael szûken helyezkednek el, ami a szélsõinket is mélyre, szinte a hátvéd pozícióba kényszeríti, ami gyakran olyan képet mutat, mintha 6 védõvel játszanánk. Ne csodálkozzunk hát, ha például az anno mindenkit lefutó Valencia nem ér fel idõben és két-három védõvel a hátán már nem képes olyan remek beadásokra, vagy éppen gólokra, ahogyan tette azt a 2011/12-es szezonban.
 
Tehát túl mélyen és túl sokan vannak hátul. Ez alapjaiban megakadályozza a gyors ellentámadásokat, nem beszélve arról, hogy a játéktér beszûkülése miatt a hosszú keresztlabdák és a távoli bombák lehetõsége is kevesebb.
 
 
Bár Carrick a világ egyik legpontosabb passzereként nagy erõsséget jelent a támadásoknál, de mivel a középpályán gyakran (kivéve Jonessal) teljesen felõrlik a nagyobb csapatok, így Rooney is mélyebben kénytelen játszani, ami szintén a támadások hatékonyságának a rovására megy. 
 
Mindezek következménye az is, hogy a védelem és a középpálya túl messzire kerül a támadó szekciótól, a megszerzett labdát, gyakran csak hátra passzolva van lehetõség biztonságosan továbbítani, ami csökkenti a támadások gyorsaságát.
 
Bár Cleverleyt a több játéklehetõség egyre hatékonyabbá teszi, de még mindig nem mondható el, hogy a United középpályáján lenne egy kreatívan és rugalmasan együttmûködõ páros, így gyakran átszalad az ellenfél azon.
 
A mai felgyorsult tempóban talán a bajnokságban hosszú idõ óta jól bevált 4-4-2 elavult volna? Nem hiszem. Ferguson remekül érezte (nem kis büszkeséggel mondhatjuk, a magyar futballból eredeztethetõ felállást), a 4-4-2-õt, mely több variációs lehetõséget is biztosít. Például az általa is alkalmazott gyémánt alakzatot, mely egy szûkebb taktika, és éppen a gyenge szélsõjátékot volt hivatott ellensúlyozni.
 
De visszatérve a jelen játék, fõ problémájához, a védelem gyengeségéhez, ami miatt, túl mélyen és túl sokan vannak hátul, mely kihatással van a támadó szekcióra is.
 
Persze ezzel nem fedeztük fel a spanyolviaszt. Moyes a Swansea elleni FA-kupa találkozó elsõ félidejében, arra ösztönözte csapatát, hogy a védelmi vonalunk egészen fent, már a félpályán, íves vonalban felállva akadályozza az ellenfelet a továbbjutásban, ami néhány alkalommal remekül mûködött is, aztán (mint a szódás lova) újból a megszokott mozdulattal magukra húzták, azaz engedték egyre mélyebbre az ellenfelet. (Bár a Swansea elsõ gólja éppen egy fépályás kiugratásból született, de mindenképpen erõltetni kellene, az ellenfelet már a középpályán, megállító védekezést)
 
Hogy lehet az, hogy ennyi mélyen védekezõ játékos mellett is sikerül helyzetbe kerülnie az ellenfélnek?
 
Úgy, hogy a United legénysége nem tapad a labdára. Ritkán szerelnek, kevés labdát csípnek el és nem kellõképpen zavarják az ellenfelet, továbbá ritkán helyezkednek úgy, hogy a labda és az ellenfél közzé kerülve akadályozzák a passzokat.( tisztelet egy-két kivételnek )
 
 
A United kilenc mezõnyjátékosa védekezik a harmadik harmadban, és a Newcastle mégis lehetõséghez jut. Talán itt lép be az a tényezõ, amit Ferguson tekintélye jelentett, ami nem engedte meg, hogy csakúgy ácsorogjanak játékosai a pályán, és ahogy a fenti képen is látható csak szemmel kövessék a labda útját.
 
 
 
Természetesen a tekintély sem egy olyan dolog, amit egyik napról a másikra ( fõleg egy Alex Fergusont követve) képes megszerezni egy tréner. Sokan panaszkodnak Moyes vérmérsékletére, pedig az Everton kispadján gyakran láthattuk ordítozni és köztudott, hogy képes szívfájdalom nélkül megválni a nem elvárás szerint teljesítõ játékosoktól. Teljesen érthetõ, hogy a Unitedben nem nagytakarítással kezdett ( legalábbis a játékosok tekintetében) és lehetõséget adott mindenkinek a bizonyításra. Néhányan éltek ezzel, és néhányan nem. Feltehetõen a következõ szezonban meg is lesz ennek a vonzata.
 
Ahogyan azt Fergie is gyakran hangsúlyozta az építkezést az alapoktól kell kezdeni, és ahogyan Moyes is elmondta minden a szilárd védelemtõl indul ki. 
 
Tehát, amint a United  új trénerének, a megfelelõ központivédõ és középpályás játékosokkal, sikerül átültetnie az Evertonnál jól bevált, minden taktikához remekül alkalmazkodó védelmi rendszerét, a United támadószellemû játékába, egy olyan kreatív, taktikai lehetõségekben bõvelkedõ új stílust érhet el, ami ismét a legeredményesebbé teheti több frontos is a Vörös Ördögök játékát.
 
Ugye senki nem gondolta, hogy egy ilyen sokrétû tapasztalatokat igénylõ, hosszútávú koncepció egyik napról a másikra megvalósítható. Tény, hogy ebben a szezonban több csapatnál is edzõváltás történt, de nem vennék rá mérget, hogy bármelyik riválisunk is egyhamar elvehetné a legeredményesebb angol csapatnak járó címet a 20-szoros bajnok Manchester Unitedtõl, mely nem egy szezonra igazol, nem a pillanatnyi sikert tartja szem elõtt!
 
 
"Én mindig hosszútávra terveztem, és erõs meggyõzõdésem, hogy David Moyes is ugyan ezt az utat járja. Több mint 10 éven keresztül irányította az Evertont, és soha nem hátrált meg, semmilyen nehézség elõl. Amikor anno elkezdtem a munkát az Old Traffordon, idõbe telt amíg eredményt értem el a csapattal, de bármilyen nehéz is volt a kezdet tudtam, hogy meglesz a munkánk gyümölcse. Ugyanezt az elszántságot látom David-ben is. Soha nem fog meghátrálni. Ebben a klubban elõbb vagy utóbb muszáj trófeákat nyerni." (SAF)
 
 
Forrás: thefootballaddictblog.com
 
 
 


manutdfanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instragramon, Twitteren és YouTube-on is!



Hozzászólások