Mikor 2010-ben Javier Hernandez a Manchester Unitedhez igazolt, az álom volt számára és hatalmas ambíciókkal vetette magát a mérkõzésekbe.

Amikor megtudtam, hogy a Manchester United le akar igazolni, az több volt, mint egy érzelmes pillanat. Mexikóban elõtte még soha nem történt olyan, hogy egy ottani csapatból a világ egyik legnagyobb klubjához került volna valaki.

Talán Hugo Sanchez volt a legnagyobb játékos, de elõbb az Atletico Madridhoz került, ahonnan a Realhoz igazolt, Rafa Marquez pedig az AS Monaco gárdájához ment, mielõtt a Barcelonában folytatta volna. De olyan, hogy egy játékos egy ilyen nagy lépést tett volna egyenesen a világ egyik legnagyobb klubjához, nem történt meg korábban. Nehéz volt elhinni. Õszintén mondom, de az elsõ pillanat, amikor felfogtam, hogy a United játékosa vagyok akkorra tehetõ, mikor bemutattak az Old Traffordon a média elõtt.

Elõtte voltak telefonbeszélgetéseim Sir Alex Fergusonnal és tárgyalások is zajlottak, de csak egyik pillanatról a másikra lépdeltem és nem fogtam fel az egész nagyságát. Csatlakoztam a mexikói válogatotthoz, mellyel játszottam néhány mérkõzést, amik segítettek nekem akkoriban, mert nem éreztem, milyen elvárással jár egy ilyen hatalmas lépés - nem tudhattam, hiszen nem is hittem el.

A bemutatást követõen fogtam fel, hogy a Manchester United játékosa vagyok. Azt megelõzõen Jim Lawlor, a United megfigyelõje azt akarta, ne derüljön ki az üzlet, még a családom sem tudhatta. Ez segített nekem abban, hogy a válogatotton belüli játékra koncentráljak és ne gondoljak túl sokat arra, hogy a Manchester United játékosa vagyok.

De nagyon büszke voltam, hogy a klubhoz csatlakozhattam és rendkívül eltökélt voltam, hogy éljek a lehetõséggel, amit ez a klub adott nekem. Már a legelsõ edzésen meg akartam mutatni ezt.

Sokan azt mondták: 'Ez az elsõ éved, ez az, amikor be kell illeszkedned!'. De én nem így gondoltam és azt feleltem: 'Nekem nem kell erre egy év.' Csak bizonyítani akartam, hogy ugyanazon a szinten vagyok, mint az itt lévõ többi játékos és segíteni akartam a klubnak, hogy továbbra is sikeres legyen, hogy fenntartsa a trófeák nyerésérõl szóló történelmét.

Emlékszem, az Old Traffordon zajlott bemutatáson csak mosolyogtam. Úgy éreztem, mint aki hatalmas eredményt ért el, mert tudtam, milyen keményen dolgoztam és azt is tudtam, hogy ez egy diadallal ér fel a családom számára a - részükrõl és részemrõl is elvégzett - kemény munkát követõen.

Nagyon büszke voltam arra, hogy a Manchester Unitedhez igazoltam, mert rengeteget szenvedtem azért, hogy ide juthassak. Elégedettséggel töltött el az, hogy a türelem és a kemény munka kifizetõdött. Ez az az út, amit szeretek bejárni a pályán belül és kívül is - megmutatni minden kvalitást - mert ilyen játékos és ember akarok lenni. Mindent a családomtól tanultam, úgyhogy büszke pillanat volt.

Beletelt egy kis idõbe, mire megszoktam az idõjárást, az ételt és az edzések menetét, hiszen természetesen minden más volt annál, amit Mexikóban ismertem meg. De sem az eszemmel, sem a szívemmel nem akartam azt, hogy az elsõ évem csak a beilleszkedésrõl szóljon, csak játszani akartam a csapatban, minden évben bizonyítani, hogy legjobb formában és erõnléti állapotban lehetek, valamint meg akartam mutatni, milyen labdarúgó és személyiség lehetek.

ManUtd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!