Eõször is elnézést kérek mindenkitõl az esetleges hibákért, mivel ez az elsõ blog bejegyzésem. Ebben a kis írásban be szeretném nektek mutatni a következõ BL ellenfelünket, az Otelul Galati-ot. Gondolom a legtöbbetek még nem is hallottatok a galaci csapatról és mivel én Erdélyben lakok, tudok néhany dolgot a román kiscsapatról, gondoltam megosztom veletek is.

Sir Matt Busby:" Ha valakirõl elmondhatod, hogy a futball világ legnagyobb tehetsége, akkor azt szorozd meg kettõvel és csak akkor beszélhetünk Duncan Edwardsról."

 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindig is szerettem a vörös ördögök legeit olvasni. Ezért úgy gondoltam összegyûjtök egy csokorra valót történelmünk érdekes legeibõl.

Újabb szégyenteljes produkciónak lehettünk tanúi a tegnapi Bajnokok Ligája mérkõzésen. Sem a játék színvonala, sem a hozzáállás nem volt méltó a Manchester United szellemiségéhez. Újabb szégyenfolt a vörös mezen.

Ez a meccs, vagyis annak második félideje a vicc kategóriába sorolható. Mennyire jók vagyunk, amikor hátrányból kell felállni. Megmutattuk, képesek vagyunk két gólos elõnyt is leadni. A végén mi örülhettünk az iksznek. 

A következõkben abba a témában fogok egy kicsit mélyebben elmerülni, ami az elmúlt idõszakok egyik „legjobban felkapott” jelzõje, ha egyes játékosokat nem igazán zárnak a szívükbe a szurkolók, ami nem más, mint: „a nem ManUtd-szintû”.

Az egyik legnehezebb idegenbeli bajnokinkon vagyunk túl. Aki azt gondolta, hogy ezen a találkozón is gálázás lesz, az illetõ talán nem is szokott Stoke meccset nézni. Még Rooneyval sem lett volna könnyû meccs, a Stoke amit játszik, azt nagyon tudja. 

Mint a címbõl is kiderült, Ferguson legkellemesebb problémáját, a csatárkérdés témáját ragadnám meg ebben a bejegyzésben.
Sok eltérõ véleményt olvastam a fórumon is, hogy kit kéne szerepeltetni ezen a két poszton.
Játékosonként végigvezetném erõsségeiket, gyengeségeit és megpróbálok kicsit Ferguson fejébe látni, amit majd meglátunk, hogy megy-e.

A legendás 1992-es osztály, a Ferguson-fiókáknak becézett társaság az 1990-es évek elején bukkant fel a klub akadémiájáról. 
Ryan Giggs, Nicky Butt, David Beckham, Gary Neville, Phil Neville, Paul Scholes ezekben az idõkben került fel az elsõ csapathoz. 
A termés: 12 bajnoki cím 18 év alatt, amelynek csúcsát az 1999-es triplázás jelentette (bajnokság, FA-kupa, BL-trófea).

Tegnap egy õsi rivális felett arattunk egyértelmû gyõzelmet, esélyt sem adva a Leedsnek. Öröm, amikor a legnagyobb ellenfeleink ellen ilyen magabiztosan teljesít a csapat.  

Egy kis történelem az esti Ligakupa összecsapás elõtt. 
 
A két gárda közötti ellentétnek, több oka is van. Történelmi síkon a Yorkshire vs. Lancashire ellentétet lehet felhozni, de ha maradunk konkrétan a kluboknál, akkor is bõ a termés. 

A szezon eddigi legizgalmasabb meccsén nem a helyzetkihasználás dominált, felemás teljesítményt nyújtottunk, de 5 forduló után 3 rangadóval a hátunk mögött száz százalékosak vagyunk, ami nem semmi!

Akár ez is lehetett volna a mai United-Chelsea meccs célja, de abban talán Torres miatt a londoniak gyõztek volna, így jobb, hogy a futball szabályai nem változtak meg. 

Furcsa lehet ilyet olvasni egy Manchester United - Chelsea rangadó beharangozójában, de finoman szólva sem a londoniak a találkozó esélyesei (a szerzõ Chelsea szurkoló). Ennek persze lehetnek pozitív hatásai is a mérkõzésre, arra gondolok, hogy szeretett csapatom kvázi nyomás nélkül, felszabadultan játszhat az Old Traffordon és ezért is lesz ez egy remek mérkõzés.