Három év zárva tartás után, kitárult az Old Traford ajtaja, és belépett rajta egy ismerõs alak. Tudtuk ki õ, mert néhányszor volt már a vendégünk, ám ezúttal más minõségben érkezett. Arcán a visszfogott derû, szemében az eltökéltség lángja látszódott. Úgy tûnt, mint aki hosszú ideje erre az antréra készülne. S alig, hogy betoppant, a megnyílt ablakon keresztül újabb társai csatlakoztak, hogy együtt valami egészen nagy dolgoba vágjanak bele.

Sziasztok! Szeretném megosztani veletek a véleményemet a játékoskeretünkrõl. Egyenként fogok írni minden játékosról. Nézzük hát...

Szeretném veletek megosztani a véleményemet arról, hogy jelenleg hol áll a csapat, mik a reális elvárások, hogy hová fejlõdhetünk. Ez az elsõ blogom, lehet eltérõ a nézetünk, lehet a világon csak én gondolom úgy azokat a dolgokat amiket leírtam, DE! remélem nem! És remélem tetszeni fog, jó szórakozást, mindörökké United! 

Nagyon örültem José Mourinho érkezésének és eleinte úgy gondoltam minden a legnagyobb rendben lesz. Bár messze menõ következtetést kár lenne levonni, de sorozatban a harmadik mérkõzésünket vesztettük el. Nagyon gyorsan rendet kéne tenni a fejekben, mert még nincs veszve semmi. Leírnék pár gondolatot a játékosokról, felállásról, taktikáról.

Utolsó blogbejegyzésem még Moyes mester idejében készítettem el ,,Fatal Error" címmel, valahol az elsõ vagy második meccse után, amely írásra kaptam hideget-meleget a T. Szurkolótársaimtól. Látnoki képességgel sajnos nem rendelkezek, de nagyjából bekövetkezett az a fajta tragédia a klub életében, amit vízionáltam Moyes kinevezésével összefüggésben. 

Utolsó blogbejegyzésem még Moyes mester idejében készítettem el ,,Fatal Error" címmel, valahol az elsõ vagy második meccse után, amely írásra kaptam hideget-meleget a T. Szurkolótársaimtól. Látnoki képességgel sajnos nem rendelkezek, de nagyjából bekövetkezett az a fajta tragédia a klub életében, amit vízionáltam Moyes kinevezésével összefüggésben. 

Az alábbi blogbejegyzésben az angol és európai focielitbe való visszakapaszkodásunk feltételeirõl elmélkednék. Min kellene változtatni, milyen célokat tûzhetünk ki magunk elé? Mennyi idõbe telhet, amíg az Old Trafford újra az Álmok Színháza lesz?

Elõször is azzal kezdeném a blogot, hogy én személy szerint eljutottam arra a szintre a nyáron, hogy nem kommenteltem egyetlen cikkhez sem, mert próbáltam elvonatkoztatni magam a csapat körül kialakult helyzetrõl. Próbáltam hinni abban hogy a tavalyi 4. hely és az újabb erõsítések elõrébb repítik a csapatot. De sajnos nem így történt. Ma viszont arra jutottam, hogy megírom eme gondolataimat némi szösszenet formájában, próbálva logikus érvekkel ezt alátámasztani.

 

2002-2003-as szezonban kezdtem el nézni a focit és azóta vagyok Manchester United szurkoló. Ferguson alatt hozzá szoktam ahhoz, hogy az ellenfelek félnek tõlünk, hogy bármikor tudunk újat húzni, hogy többnyire mi vagyunk a meccs esélyesei és azokat meg is nyerjük. Hozzá szoktam ahhoz, hogy minden évben nyerünk valamilyen kupát. ( egyedül a 2004-2005-ös szezon volt az, ahol nem nyertünk se Pl-t se Bl-t se FA-t se Ligakupát se Community shieldet). Hozzá szoktam ahhoz, hogy itt egy CSAPAT van. A játékosok azért játszottak ami a mez bal felsõ sarkában rajta volt. Ha kellett vért izzadtak a pályán. És volt egy edzõ, aki a pálya szélén még amikor vezetett is a csapat akkor is tovább hajszolta õket. De 3 éve már, hogy ez nem az a csapat amit én megszoktam. 

Sosem szerettem „Special One”-t. Mégis ma azt gondolom, hogy a MU óriási esélyt kapott, hogy visszaszerezze a világfutballban korábban elfoglalt és – legyünk õszinték - mára elvesztett pozícióját. Ezt az esélyt úgy hívják: José Mourinho.

"A humor sokszor ugyanolyan jó fegyver, mint a kemény odamondogatás..."

A legnagyobb tisztelettel fordulok Önökhöz, bízva abban, hogy levelem tartalma segíti Önöket a tisztánlátásban és rávilágít bizonyos tényezõkre, amelyek talán elkerülték az Önök figyelmét.

Nem is olyan régen még örömmel ültem le a TV elé, hogy megnézzem szeretett csapatomat. Nem zavart az sem, hogy órákig keresgéltem egy jól mûködõ linket, mert nem volt Digisportom. Mikor elkezdõdött a mérkõzés én voltam az egyik legboldogabb ember a földön. De Gea játékba hozza a labdát, Scholes felnéz, odaíveli Rooneynak aki kegyetlenül bevarja.

Miért Van Gaal? Miért ilyen sok a sérült? Miért vagyunk ilyen rosszak? Mi történt a legjobb játékosainkkal? Miért adtuk el Chicaritot? Miért dobta a szemetesbe a klub mindazt, amit SAF felépített? A következõ cikkben saját gondolataimat fogom megosztani, aki nem ért egyet vele, kommentben szívesen várom a meglátásokat.

Ez a borzalmas szóvicc akár szólhatna arról is, hogy bárcsak minden mérkõzésünkön szereznénk egy gólt, de én nem erre hegyezném ezt ki.