Aaron Wan-Bissaka mesélt napjairól a ManUtd.com-on publikált írásában.

Sziasztok. Ez az első bejegyzés a naplómban, segítve ezzel is titeket abban, hogy megismerjétek a helyzetünket United játékosként a lezárások idején.

Nem egy átlagos szituáció a mostani, és bizakodom, hogy nem fog sokáig tartani, de remélem örömmel hallotok néhány információt arról, hogyan is töltjük a napjainkat.

Jelenleg Manchesterben vagyok. Csak én, a bátyám és a húgom. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy napirendet kialakítsak. Miután nagyon sokszor unatkoztam múlt héten, kidolgoztam egy napirendet, amihez tarthatom magam, úgyhogy most minden rendben megy. Minden reggelem a földszinti edzőteremben kezdem, ahol szobabiciklizni szoktam. Napközben pihenek, passzolgatok párat a bátyámmal a kertben, aztán este megcsinálom az edzéstervet, amit a stáb állított számomra össze.

Ami a kapcsolattartást illeti, megnyugtatok mindenkit, hogy minden ugyanolyan, mint volt, már ahogy a körülmények engedik. A séf ételt hoz a házhoz, azt egy biztonságos távolságban leteszi, mi összeszedjük, aztán magunk elkészítjük azt. Az egyéni edzésterveket is élvezem, amiket a klub adott nekünk. Egyfajta kihívást jelent. Nehéz formában maradni úgy, hogy csak te találod ki a gyakorlatokat, úgyhogy ezek sokat segítenek. Általában heti kétszer saját magam edzek itthon, de furcsa, hogy most minden nap ezt kell csinálnom. A nap végén fittebbnek érzed magam és örülök, hogy a végére értem. Az edzői stáb majdnem minden nap megkeres, hogy lássák hogy vagyok, hogyan boldogulok az edzéstervvel, és hogy elég fittnek érzem-e magam. Nem egyszerű egy egész csapatot ellenőrizni, de remek munkát végeznek és tudom, hogy a játékosok is értékelik ezt.

Persze mi játékosok is kapcsolatban állunk egymással. A csoportchatben reggelente mindenki posztol, úgyhogy jó mindenkiről hallani. Együtt megyünk keresztül ezen a helyzeten, annak ellenére is, hogy távol vagyunk egymástól, és megtanuljuk a negatív helyzeteket pozitívvá formálni. Nem csak a házban vagyunk és fekszünk.

Néhányan a csapatból elég aktívvá váltak a közösségi médiában, hogy elüssék az időt. Jó őket ott látni. Azt kell mondjam, nagyon élveztem Jesse videóját, ahol bele lövi a labdát a szemetesbe, jó volt látni. Én is csináltam egy hasonlót, mikor az autó csomagtartójába célozva tettem meg ugyan ezt, úgyhogy remélem, hogy ha láttátok, élveztétek azt a videót. Néhány United szurkoló is megkeresett a privát üzenetben, és próbálok is válaszolni, amikor tudok, mert értékelem a támogatást és azt is tudom, mit is jelent az, ha választ kapnak.

Esténként edzés után általában csak Netflixet nézek vagy Playstationözök. Ami furcsa, – és ez egyáltalán nem én vagyok – hogy elkezdtem olvasni a zárlat alatt. Őszintén szólva, unalmasan kezdődött, de aztán elviselhetővé vált. Ian Wright önéletrajzi könyvét olvasom most. Még tavaly vettem meg, de csak most sikerült kézbe vennem, és azt kell mondjam, hogy élvezem.

Míg sokakra rászakadt a szabadidő terhe, a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatra (NHS) biztos, hogy nem, és remek volt látni azt a reakciót, amit kaptak az országtól az elmúlt héten. Mindenki kint állt és tapsolt nekik a mi utcánkban is, és jó látni ezt, mert ezek az emberek hősök és értékelned kell azt, amit tesznek.

Most azt tanácsolom, hogy légy pozitív. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ez egy nehéz szituáció. Nehéz futball, vagy bármilyen más sport nélkül élni, de össze kell tartanunk ebben a helyzetben is, követnünk kell a kapott iránymutatásokat és együtt túl leszünk ezen is.

Aaron

ManUtd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!