Utd Unscripted: Axel Tuanzebe

A Utd Unscripted 9. részében a fiatal Axel Tuanzebe mesél arról, hogyan került a Unitedhez, illetve mik a legfőbb céljai a csapatnál.


Volt egy pillanat gyerekként, amikor a játékosmegfigyelő azt mondta nekem, hogy a United érdeklődik irántam, én pedig csak azt kérdeztem magamtól: "Ez tényleg megtörténik?"

 

Abban a pillanatban teljesen lefagysz. Próbálod értelmezni azt, amit mond. Még csak nem is játszottam jól azon a meccsen, amit megnézett, erre hirtelen a United érdeklődik irántam és azt akarják, hogy játsszak náluk.

 

Tehát egy másodperc késéssel a kérdés elérkezett hozzám.

 

Oké, persze, készen állok erre a kihívásra.

 

Gyerünk.

 

Mondtam a játékosmegfigyelőnek, hogy beszéljen erről az edzőmmel, majd elrendezték a dolgokat, és azóta is a Uniteddel vagyok, és a célom a felnőtt csapatba kerülés.

 

Azt hiszem ez az, amit minden fiatal szeretne csinálni, hogy feltornázza magát a ranglétrán és később a felnőtt csapatban játsszon minden héten. El kell hinned, hogy meg tudod csinálni, különben miért csinálnád? Mi értelme, ha nem gondolod azt, hogy valóban meg tudod csinálni?

 

Természetesen fiatal gyerekként nem tudsz mindent, így meg kell tanulnod bizonyos dolgokat az idő haladtával. Mióta a Unitednél vagyok, azóta az egész idő alatt tanultam.

 

 

Kezdetben csak a felnőttcsapat játékosait figyeled, akik már korábban is itt voltak. Szerintem minden United játékosnak tudnia kéne a klub történelméről, és ez legfőképp igaz az ificsapatokra, mert ez nagyobb reményt és hitet ad arra, hogy képes lehetsz bekerülni a felnőttcsapat játékosai közé. Amikor megnézed a '92-es korosztályt példaként, ki gondolta volna, hogy 8 vagy 9 játékos fog együtt felkerülni ugyanabból a korosztályból? Ez elképesztő. Közülük rengetegen a példaképeim voltak a fiatalabb éveimben, később pedig jött Ronaldo. A pozíciómból adódóan mindig felnéztem Ferdinandra és Vidicre. Kiemelkedő partnerei voltak egymásnak. Mindig ott voltak egymásnak, briliánsan dolgoztak együtt, és nagyszerű vezetők is voltak.

 

Az irányítási, a vezetési képesség az egy olyan dolog a játékosokban, amit csodálok. A múltban azt mondtam, hogy egy nap a United csapatkapitánya akarok lenni, és emellett ugyanúgy kitartok. Nem mondanám, hogy sóvárgok az irányításért, hanem csak azt mondanám, hogy ez vagyok én. Szeretek megbizonyosodni arról, hogy mindenki rendben van, főként igaz ez a családomra. Mindig vigyázok rájuk.

 

Amikor fiatalabb voltam, néhány csapattársamnak ha problémája volt, akkor odajöttek hozzám és tőlem kértek tanácsot. Mindig titokban tartottam azt, amit mondtak, és mindig a legjobb tanácsokat adtam nekik, amelyekről azt gondoltam, hogy akkoriban megfelelőek voltak. Azt mondanám, hogy ezt valószínűleg apámtól örököltem. Apa mindig gondoskodik arról, hogy minden rendben legyen, mindig ellenőriz engem és a dolgaimat, és szerintem ez így teljesen természeten hat. Az egész természetes, és nem arról szól, hogy én most kimegyek és vezetőnek akarok látszani.

 

Szerencsés vagyok, hogy rengeteg embertől kaphattam tanácsot a Unitednél. Például Michael Carrick rengeteget segített nekem. Ő egy igazi profi, itt volt a klubnál és megcsinálta, tehát ha a nyomdokaiba tudnék lépni, az nem lenne rossz - nagyon tisztelem őt.

 

Nicky Butt kezei alatt is játszottam - egy másik játékos, aki megnyert mindent - és nagyon jó hallgatni a tanácsokat amiket mond, mert új dolgokat képes adni a játékodhoz, és azt, hogy hogyan lásd a világot futballistaként.

 

 

Voltak olyan edzőim, akik óriási hatással voltak rám, és hatással is vannak rám a mai napig. Ez mindenkire igaz, akiktől tanultam. Még mindig emlékszem az edzéseimre akkoriból, mikor 11 éves voltam. Vannak idők, amikor realizálod, hogy hatalmas fejlődésen mész keresztül, és számomra ez akkor történt, mikor az ificsapatban játszottam, és az első évemet kezdtem a tartalékoknál. Paul McGuinness-szel voltam az ificsapatban, és ahogyan akkor elkezdtem játszani, az más volt, mint ahogy korábban játszottam. Sokkal magabiztosabb lettem, jobban mozogtam a labdával és így tovább.

 

Az első évemben a tartalékoknál Warren Joyce volt az edzőm, és megtanultam, hogy kegyetlennek kell lennem. Nem számít, hogy ki ellen játszol, még edzésen sem.

 

Ez a srác nem azért van itt, hogy a barátod legyen; ő megpróbálja elfoglalni a helyedet.

 

Nem azért van itt, hogy segítsen neked; megpróbál gólt szerezni ellened, szóval miért lennél kedves vele?

 

Ez a gondolkodás egyfajta gonoszságot, kellemetlenséget vitt a játékodba. Nem úgy értve, hogy szándékosan bánts embereket, csak biztosítod, hogy a csapatod nyerjen. Ez az egésznek a lényege, nem?

 

Mindig arra kell összpontosítanod, hogy játékosként építsd fel magad. Arra kell fókuszálnod, hogy mindennap a lehető legjobb lehess, és ne aggódj a barátaid vagy a játékostársaid miatt, mert rengeteg ember csak jön és megy. Ha nem hagyod, hogy ezek megvalósuljanak és csak magadra koncentrálsz, akkor teljesen más utat járhatsz be..

 

Folyamatosan építed magadat a felnőttcsapat irányába. Aztán egy nap lehetőséged van edzeni a felnőtt játékosokkal, és én még mindig emlékszem az első edzésemre velük. Az U18-ban voltam akkoriban és én, Marcus Rashford és Devonte Redmond mind megnézhettük először, ahogy a felnőtt csapat edz, majd egy pozíciós meccset játszottunk ellenük.

 

Az életem egyik legnehezebb edzése volt.

 

 

Annyira nehéz és gyors volt... fizikailag egy másik szinten volt. Ez nem úgy nézett ki, hogy a felnőttcsapat könnyített nekünk, mert fiatalok voltunk. Soha. Egy pillanatra se. Sőt, inkább sokkal agresszívebb lett minden!

 

Megértettük, hogy mindez csak a jólétünket szolgálta. Amiatt, hogy megértsük, hogyan működik ez a való életben, amikor kimész egy szombati napon az Old Traffordra és egy olyan ellen játszol, aki kétségbeesetten le akar győzni téged, szóval mindig jó ezeket az igazi élettapasztalatokat átélni.

 

Azon a napon láttuk, hogy mihez kell hozzászoknunk. Megízlelhettük, és többet és többet akartunk.

 

Számomra ugyanez a történet volt, amikor megkaptam az első meghívásomat a felnőtt csapat meccskeretébe. 0-0-t játszottunk a Crystal Palace ellen, és sajnos nem állhattam be a padról, de akkor is nagyon értékes tapasztalat volt. Minden: a játék egész felépítése, illetve a felnőtt csapat teljesen máshogy csinál dolgokat; sok a professzionalizmus. Mindenki részt vesz abban, amit meg kell csinálniuk, ez nagyon fontos, és mindenki segít a másiknak, hogy elérjék az eredményeket. Ez tényleg nagyon sokat segített a felkészülésemben, és abban, hogy hogyan kéne felkészülnöm. Meglepő dolog. Ha nem csináltad korábban, akkor segít megérteni, hogy mit kell ténylegesen tenned, hogy top focista legyél, és a helyes lépcsőfokra helyez, amit el kell érned.

 

Amikor elkezdtem először felnőtt meccseken pályára lépni a Unitedben a 2016/17-es szezon második felében, az nagy lépés volt. Az élet a felnőtt csapatban nehéz. Mindent fokoznod kell. Ha bizonyos helyen elesel a pályán, az az egész meccsbe kerülhet; ez egy sokkal koncentráltabb környezet, mindig a labdára kell figyelned, sosem csúszhatsz el.

 

A követelések mindig ott vannak, de én ezzel jól elvoltam. A felnőtt csapat keretébe kerülés az számomra, és a családom számára is óriási volt. Elértem azt, amit kitűztem, hogy el fogok érni, és ez egy teljesen más hullámhosszra helyezi azt, ahogy a dolgokat látjuk.

 

Ez olyan, hogy ez most már valóságos.

 

Ez az, ahol a kemény munka igazán kezdődik.

 

 

Mindig emlékezni fogok Jose Mourinhora, aki nekem és Tim Fosu-Mensah-nak extra felelősséget adott a szezon utolsó meccsén. A Palace ellen játszottunk az Old Traffordon rengeteg akadémiai játékossal a csapatban, és előre szólt nekem a menedzser, hogy én leszek az, akinek segítenie kell az új srácoknak a pályán. Az U18-as csapat kapitánya voltam egy évig, tehát ez csak egy újabb meccs volt számomra. Szóval beszéltem a srácokkal, és azt mondtam nekik:

 

Ők csak emberek. Semmi rendkívüliek, semmi szokatlanok. Csak játszd a játékodat ahogy szoktad, és inkább magadra koncentrálj, mintsem rájuk.

 

2-0-ra nyertünk.

 

Ez igazán magabiztosságnövelő volt. Amikor visszatekintesz a napra és a meccsre, szimplán büszkeséget érzel és azt, hogy haladj tovább és ennél is nagyobb és jobb dolgokat csinálj.

 

A célom a Unitedben mindig is az volt, hogy annyi játékpercet kapjak, amennyi lehetséges, és hogy két kézzel megragadjak minden alkalmat, amit a menedzser ad nekem. Szeretek meglehetősen csendben maradni, csinálni a dolgomat, megmutatni mit tudok, és tudatni az edzővel, hogy megbízhat bennem annyira, hogy a jövőbeli meccseken számítson rám.

 

Nyilvánvalóan végig kölcsönben voltam az Aston Villánál az előző szezonban, és ez egy olyan része volt a karrieremnek, amit nem fogok elfelejteni. Hihetetlen tapasztalatokat szereztem, és folyamatosan tanultam. Valódi lendületet adott az nekem, hogy a szezont egy trófeával végeztük, és sikerült visszajuttatni a Villát az első osztályba. Most több esélyt akarok, hogy megmutathassam, mit tudok tenni a Unitedben. Rendszeresen akarok játszani ebben a klubban, és szerintem ez nagyon is lehetséges.

 

Szerintem a menedzser úgy gondolja, hogy a fiatalok visszavezethetik a Unitedet a sikeres útra. Legyen egy olyan csoportnyi játékos, akikbe beleágyazódik a győztes mentalitás, majd ezt későbbi generációknak adhassa át; ez a küldetés. Az átlagos életkora a keretünknek nagyon fiatal, de van egy mottó az egyik folyosónkon: "Ha elég jó vagy, elég idős vagy." Szerintem ez az egész csapatot ábrázolja.

 

 

Nagy a kihívás a helyekért, ami mindig egészséges, mert állandó készenlétre ösztönöz. Mindenki valami mást hoz az asztalra, és egy erős keretre van szükségünk. Minden srác jó arc, mindenki hajlandó segíteni a másiknak; nincs negatív energia, és mindenki hajlandó keményen dolgozni és segíteni egymásnak, hogy a megfelelő szintet elérjük.

 

Engem illetően házon belüli találkozónk volt - én, a menedzser és az edzői stáb - és úgy döntöttünk, hogy az a legjobb számomra, ha a Unitedben maradok, és inkább itt folytatom a fejlődésemet, mintsem újra elmegyek kölcsönbe. Mindig is a Unitedben akartam játszani, és szerintem különösen ezekben az időkben ez egy jó pillanat a maradásra és a harcolásra, mivel a klub változások szakaszán megy keresztül, és egy szilárd struktúrát épít; a menedzser valóban új energiát szeretne bevezetni a csapatba, nagyon bízik a fiatal játékosokban, bizalmat mutatott irántam a felkészülési időszakban, és ez a tökéletes időpont, hogy megragadjam az alkalmat. Megnyugtató tudni, hogy van itt egy szerepem, és csak rajtam múlik, hogy megmutassam mindenkinek, hogy mit tudok.

 

Manchester az otthonom, tudod? Az Old Traffordon játszani, miközben a barátaim és a családom néz az minden, amire vágyhatsz az életben. A következő kihívásom az, hogy ezt rendszeresen megtegyem. Egész életemben ezért edzettem, és kész vagyok rá.

 

Tehát ja, gyerünk.


Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!