Taktikai mágnestábla: Manchester United - Southampton

Kedves Olvasó! Tekintsük át közösen mi vezetett a Manchester United botlásához a 35. fordulóban. A szerencsén múlott csupán, hogy nem maradt mind a 3 pont az Old Traffordon? Az elkövetkező sorokban erre a kérdésre próbáljuk meg a választ megkeresni.


Felállások:

4-2-3-1 vs 4-4-2

Taktikai oldalról nem árult zsákbamacskát egyik szakvezető sem. A hazai csapat zsinórban ötödik alkalommal, pontosan ugyanazt a kezdőt küldte ki a pályára. A vendégek pedig a már sokszor használt 4-4-2-t pakolták fel a mágnestáblára.

 

 

Taktikai szempontból a rutinos olvasók tudják, hogy az elmúlt időszakban Ole és stábja húzásai többnyire minden mérkőzésen ültek. Nem a véletlenek szülték az elmúlt időszak sikereit. Nagyon is tudatos munka és építkezés van mögötte. A mostani mérkőzés tökéletesen rámutatott arra, hogy van egy többnyire tökéletesen működő A terv és kezdő XI. Azonban a B terv még fejlesztés alatt van. Az elmúlt időszakban sok helyen lehetett olvasni, hogy felesleges Sancho ebbe a rendszerbe. Ugyanis a támadó hármas rendkívül jól megérti egymást. A Soton elleni mérkőzés azonban megmutatta, hogy a variációs lehetőség miatt mindenképp kell Sancho.

 

Southampton letámadása:

A vendégek nagyon magasan elkezdték a letámadást már a mérkőzés legelején. Az utóbbi fordulókban a United ellenfelei csak időszakosan tették ezt meg. Inkább volt jellemző, hogy mélyen visszahúzódtak a saját térfelükre. Ezzel szemben tegnap a Soton szinte folyamatosan nyomás alatt tartotta a hazai csapatot. Az előző fordulókban a United hozzászokott, hogy a csapatok visszaállnak ellenük többnyire és kényelmesen is meg lehet oldani a labdakihozatalt. Voltak persze intő jelek, hogy a presszing ellen a támadásépítés akadozik. A Soton ellen aztán az intő jelek valós gondokká fejlődtek.

 

A United alapvetően 2 féle módon kezdi el a labdajáratásokat. Alapesetben 4-2-3-1-ben, amikor Matic Pogba mellett helyezkedik el a középpályán. B opcióként 3-3-1-3-ban, ilyenkor Matic a védők mellé visszalép, a két szélső hátvéd pedig teljes szélességében megnyitja a pályát.

 

 

Az előző mérkőzéseken az ellenfelekkel szemben megoldást jelentett, hogy Matic harmadik számú védőként visszalépett a védelembe. Így ugyanis a 2 csatárral szemben hárman álltak és Pogba beállt a passzfolyosóba ahol szintén megjátszható volt. Alább láthatjuk a Brighton ellen ezt a megoldást.

 

 

Az Aston Villa már feszegette a United határait az előző fordulóban. Ők ugyanis már szélről adták a nyomást Maticra. Az előtte levő meccseken, csak úgy mint a Brighton, minden csapat kizárólag a csatárokkal presszingelte a United 3 védőjét. Így létszámhátrányos helyzetbe kerültek, hiszen 2 csatár kergetett 3 védőt. A Villa azonban már szélről próbálta meg a nyomást a Unitedre tenni. Így kialakítva számukra a ,,jó számokat”, azaz a 3v3 létszámazonos helyzetet.

 

 

Aztán jött a Southampton és minden irányból letámadta a hazaiakat. A United térfelén kialakítottak könnyedén egy 6v6-os szituációt. Elegendő emberük volt ahhoz, hogy Maguire/Lindelöf/Matic elől az összes passzopciót lefedjék. A letámadásuk rendkívül hatékony volt, mert senki nem csúszott el és pont időben tudta a nyomást a United játékosaira tenni. Itt akkor lett volna esélye a Unitednek, vagy lehetett volna, ha Bruno Fernandes még Pogba mellé visszalépett volna. Ekkor a hazai csapat emberelőnyben futballozott volna a saját térfelén. Bruno Fernandes azonban az előző mérkőzésekhez hasonlóan, ismét az ellenfél középpályás vonala és védelme közötti sávban futballozott a mérkőzés nagy részében. Persze ha visszalép, akkor Martialék kerültek volna túl messze a középpályától. Az alsó képen azonban az látszik, hogy Maguire-nek 2 védelmi vonalat kellene átjátszania, ha Bruno Fernandeshez szeretné eljuttatni a labdát. Középhátvédtől ritka, hogy ilyen pontosan passzoljon. Így a hazai csapatot a pálya széle felé tudta a vendég együttes szorítani.

 

 

Miből született a Soton vezető gólja? Oké, Pogba hibázott a labda átvétellel, rögtön fordulni akart vele és nem fedezte eléggé. A rendszer is ugyanannyira bűnös volt, mint amennyire Pogba. Egyértelműen ebben a szituációban, ha érezte a nyomást, akkor a vissza passz lett volna a helyes megoldás. Pogba azonban folytatni szerette volna a játékot. Amikor az ellenfél kapuja felé fordult, akkor viszont láthatta, hogy közel s távol senki nincs.

 

 

Talán most először bosszulta meg magát, hogy Shaw feltolt szélső védőként játszott. A végén ugyanis az ő embere rúgta a gólt, akire nem sikerült visszaérni a labdavesztés után. Maguire-nek a középen érkező csatárra kellett váltania, míg Lindelöf és Pogba próbált tüzet oltani.

 

 

A United támadójátéka

Az idő előrehaladtával érezhető volt, hogy a Soton sem lesz képes az egész mérkőzés során fenntartani a magas letámadást. Így a félidő előrehaladtával fokozatosan adta át a kezdeményezést a Manchester Unitednek. Az első félidőben 54%-ban volt végül a labda a hazai csapatnál.

 

1-1 Rashford

A United egyenlítő gólja előtt a már megszokott ötös támadó egység felállását láthattuk. Igaz AWB-nél szerencse kellett, hogy ne adja el a labdát a rossz mozdulatok után. Gyakorlatilag egy 3v4 illetve 3v5-s szituációból sikerült Pogbahoz játszani a labdát, aki Martial irányába beívelte azt. Martial a tizenhatoson belül ügyesen megtartotta és estében Rashford elé tálalta. Rashford pedig nem hibázott. A gólnál a United kihasználta, hogy a Soton védekezése ezúttal eltolódott a United jobb oldala irányába. Végül ez eredményezte, hogy Rashford üresen kaphatta Martialtól a labdát. Bár a mérkőzésen nem brillírozott Pogba, itt mégis kiemelném, hogy 2 védekező vonalat passzolt át nagyszerűen egy felíveléssel Martial irányába. Hiába a Soton emberelőnye a védekező harmadban, ezzel a passzal semmissé vált.

 

 

2-1 Martial

A United a második gól előtt teljesen átjátszotta a Soton egész pályás letámadását. A vendégek belefutottak abba a hibába, amibe a magasan támadó csapatok általában beleszoktak. Történetesen túl hosszúra nyúlt a csapatuk és amikor az első illetve második védekező vonalat átjátszotta az ellenfél, akkor a harmadik nagyon messze helyezkedett. Ezzel esélyük sem volt akár egy faulttal megállítani a robogó United támadást. Bruno Fernandes is visszalépett ezúttal segíteni a labdakihozatalt, ezért Pogba és Bruno 2v1-ben találhatta magát. Ezzel egyidejűleg Lindelöf és AWB is emberelőnyös szituációt alakított ki a szélen.

 

 

Amint Pogba megjátszhatóvá vált, Bruno Fernandes már előre fele indult meg. Pogba AWB-től megkapta a labdát és egy üres folyosóval találhatta szembe magát, amibe bele is vezette a labdát és indította az üresen induló Bruno Fernandest. Mivel a Soton védelme messze volt a letámadástól, így ütközni sem tudtak a középpályán. A labda Fernandes közreműködésével gyakorlatilag zavartalanul jutott el a szélen helyezkedő Martialig. Martial 1v1-ben megverte a védőt és irgalmatlanul nagy gólt zúdított a vendégek kapujába. A gól egy szép egyéni megoldásból született, azonban mindenképp szerettem volna megemlíteni, hogy előtte a csapat is megtett mindent, ami tőle telhető volt. Egy ilyen hatékony letámadást szinte minden gond nélkül játszott át.

 

 

A United védekező játéka:

Alapvetően a 4-2-3-1-s felállást vette fel a hazai csapat, amikor lemondott a labdáról. A Soton azonban sokszor át tudta ezt játszani, mert Pogba és Matic túl mélyen védekezett ahhoz, hogy megtudja zavarni az ellenfél támadásépítését. A kulcs az volt, hogy a United a szélre tudja-e szorítani a vendég csapatot.

 

 

 

A statisztika szerelmeseinek hoztam pár érdekes adatot. Érdekességképp jegyezném meg, hogy mind a kettő csapat a bal oldalán vezette a támadásai nagy részét. Ennek ellenére a lövések nagyon nagy része középről született. Sorozatban második mérkőzés, amikor a United jobb oldalról nem vette célba az ellenfél kapuját.

 

Forrás: whoscored.com

 

A hazai csapat összesen 48%-ban birtokolta a labdát a mérkőzés során. Régen láthattuk, hogy a Unitednél kevesebbet legyen a labda mint az ellenfélnél. Megkockáztatom, hogy az újraindítás óta először.

 

Pogbát Fred váltotta a 63. percben. Tiszta sor, hogy nem ez volt Pogba élete mérkőzése. Amíg a pályán volt addig 55,3%-ban volt a hazai csapatnál a labda. A csere után ez 36,8%-ra esett vissza. Amikor Bruno Fernandes is lement a pályáról a 84. percben, akkor ez a szám egészen 16,2%-ig csökkent. Minőségbeli különbség? Egy Bajnokok Ligájába igyekvő csapatnál ez borzasztóan kevés, célfoci ide vagy oda.

 

Forrás: UtdArena/twitter

 

A két csapat játékosainak átlagos pozícióját is tekintsük át egy kicsit. Kiolvasható, hogy valóban a két együttes a bal oldalt erőltette igazán. Greenwood a tegnapi napon kevésbé volt előrefelé hatékony mint a legutóbbi fordulók során. Azonban ez a Sotonnak is köszönhető volt, mert a United jobb oldalát előszeretettel megszállták. A Southampton letámadását dicséri, hogy 8 mezőnyjátékos is többet töltött az ellenfél térfelén átlagosan nézve.

 

 

Összefoglalva a látottakat:
 

  • Ole Gunnar Solskjaernak látható módon sikerült megtalálni egy A opciót a csapatjátékra. A mostani mérkőzésen azonban kijött, hogy nincs igazán B terv arra az esetre ha nem működik az A.

     
  • A cserék minősége sajnos nem üti meg a kezdőjátékosok szintjét. McTominay-nek még fejlődnie kell a United szintjéhez, de ő a jövőben abszolút ideális lehet a csapat számára. Fred azonban az én szememben kevés ahhoz a szinthez, ahova a United szeretne tartozni. Pogba vagy Bruno Fernandes sérülése vagy pihentetése esetén nem igazán látom az alternatívát a keretben. Ez a jövőre nézve mindenképp feladat a stáb számára, hogy a keretet mélyítse, mert úgy lesz taktikailag is sokoldalúbb a Manchester United.

     
  • Tartósabb letámadás esetén zavarba hozható a hazai csapat. A labdajáratást gyorsítani kellene, hogy ahhoz hasonlóan tudja átjátszani a letámadást a United, mint amit a második gól előtt láttunk.

     
  • Az előző elemzések során elismertem Ole Gunnar Solskjaer munkáját és munkásságát. Ez most sincs másképp, úgy érzem, hogy jó irányba halad a Manchester United. Ennek ellenére bármennyire is fáj, a tegnapi meccset taktikailag a Southampton nyerte a szememben. Természetesen ezzel lehet vitatkozni, hiszen ha Rashford 2-1-nél 2 méterről be tudja lőni, akkor most valószínűleg az elemzésem is más hangulatú lenne. Azonban nem lőtte és a United zavarba hozható volt végig a mérkőzés során.

     
  • Nem kell kongatni a vészharangot, szurkolótársaim. A csapat nem kapott ki, igaz nem lett harmadik átmenetileg a forduló után. Inkább a 38. forduló után legyen az. Ennek ellenére a saját kezében van a sorsa még mindig. (Leicester-United utolsó forduló). Az építkezés megkérdőjelezhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy tanulni fog a stáb ezekből a mérkőzésekből.

     
  • Ha esetleg valakinek lennének kétségei a stáb szakmai munkásságával kapcsolatban, mert a megsérülő Williams helyére nem érkezett senki. Ekkor már a United nem cserélhetett, hiszen 5 játékost lehet cserélni maximum 3 alkalommal. Így hiába csak négyet cserélt a hazai csapat a sérülés előtt, a három alkalmat már kihasználta. Így a szabályok nem engedték, hogy Ole újabb játékost küldjön a pályára.

 

Folytatás csütörtökön a Crystal Palace otthonában. Elemzéssel legközelebb várhatóan a West Ham elleni mérkőzés után találkozhat az olvasó. Addig is jó szurkolást mindenkinek! A komment szekcióban természetesen várom a véleményeket, hozzászólásokat.


ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instragramon, Twitteren és YouTube-on is!



Hozzászólások