Taktikai mágnestábla: Manchester United 1-0 West Ham, 3-3 Everton

Kedves Olvasó! Ezúttal az Everton elleni bajnokiról és a West Ham United elleni FA-kupa mérkőzésről olvashatsz egy kis mérkőzéselemzést. Kettő az egyben.


vs Everton

 

Az Everton elleni mérkőzésről nem készült külön mágnestábla. Kicsit már sajnálom, hogy nem a West Ham elleni mérkőzés után érkezett az Amados elemzés. A hétvégén azonban voltak olyan cikkek, hogy az FA-kupában szerepet kaphat, annyira jól sikerült az első kettő mérkőzése az U23-ban, de végül csak a padról nézhette végig a továbbjutást. Sokkal izgalmasabb összecsapás volt az Everton elleni, ezért kicsit foglalkozzunk is vele. Akit természetesen már nem érdekel az Everton elleni mérkőzésről megfogalmazott pár gondolat, nyugodtan tekerjen le a West Ham mérkőzésig! :)

 

 

A kezdőket megnézve láthatjuk, hogy Ancelotti nem egy szokványos felállást választott. 4-1-2-1-2 gyémánt, vagy 4-3-1-2-nek is hívhatjuk. A gyakorlatban inkább a gyémánthoz állt közelebb. Hazai oldalról az alapfelállás, 4-2-3-1 érkezett. Én azt látom, amióta nincsenek a felállások variálva, ki van mondva, hogy 4-2-3-1, azóta sokkal jobban teljesít benne a csapat. Hatékonyabb, ha van egy alapfelállás és az van megfűszerezve, csúcsra járatva. Előfordul, hogy besül, de sokkal magabiztosabb a csapat ha egy adott felállást finomhangol.

 

Az Everton a képen látható módon lezárta teljesen a pálya közepét, ezt a United pedig úgy ellensúlyozta, hogy McTominay hátralépett harmadik középhátvédnek és a szélső védőket feltolta a United, hiszen az Everton a pálya szélét látszólag feladta.

 

 

Ezt láthattuk a mérkőzés első pillanatától kezdve. Lindelöf próbálja bevezetni a labdát középre, abban a pillanatban pedig érkezik rá a nyomás több oldalról. Az Everton teljesen megszállta a középpályát. Mit tudnak csinálni? Kiemelik Maguire segítségével a látszólag üresen álló McTominay-nek.

 

 

Az első félidő közepéről is megmutatom nektek a United támadásépítését nyomás alatt. Lindelöf húzza magára az ellenfelet, McTominay mutatja neki AWB-t, azonban Lindelöf McTominay-t választja. A középpályás már addigra besül, így visszateszi De Geaig a labdát. A kapus gondolkodás nélkül lövi ki Shaw-nak, mert tudja, hogy ott lesz szabad hely.

 

 

Nem a véletlen műve volt, hogy Rashford az első gól előtt ennyire üresen maradt a beadáshoz. Kellett hozzá a bátor AWB mozgás, aki így lekötötte a védők figyelmét, plusz passzopciót adott ezzel Fernandesnek. Bruno pedig a pálya szélére való kimozgásával tudott figyelmet lekötni.

 

 

A mozgóképen jobban látszik, egyszerűen le vannak kötve az Everton játékosai. Félnek, ha kilépnek Rashfordra, akkor bejátsszák mögéjük a labdát. Rashfordnak pedig rengeteg ideje maradt így a beadásra.

 

 

Hasonló dolgot láthattunk a második gól előtt is. A szélen tud a United egy emberelőnyös szituációt kialakítani, aminek az lesz a következménye, hogy Fernandesre 18-20 méterre a kaputól nem lép ki senki. Aki olvassa az elemzéseimet, biztosan emlékszik, mikor csináltam egy 3-4-5 jelenetet felsorakoztató gyűjteményt, hogy Fernandesnek nem kell sok, hogy lőjön. Mert ő Bruno Fernandes. Sokszor tűnik önzőnek, de valójában szerintem ez különbözteti meg a világklasszist a klasszistól, plusz aki így tud lőni, az lőjön is.

 

 

A gólpasszt nálam magának jegyezte (hiába AWB adta) azzal, amikor egy pimasz csellel elengedte a labdát. Greenwood beindulását is érdemes megnézni, teljesen el tudja magával húzni az embert. Ha csak figyelemelterelésre is, de maximálisan elérte a célját.

 

 

Ha továbbvisszük a jelenetet, akkor valóban látszik, hogy Fernandes mozdulata volt a kulcs, mert azonnal kiürül körülötte a terület. Köszönhetően még egyszer hangsúlyozom Greenwoodnak és AWB-nek. A gól persze zseniális, a totojázásnak köszönhetően visszatudott zárni elé a két védő, csak nem elég hatékony távolságba. Plusz ha úgy dönt AWB így is teljesen üresen maradt passz opciónak. Itt jött ki az emberelőny.

 

 

A harmadik United gólt most nem venném elő, mert egy rögzített helyzet után sikerült összehozni. Az Everton első gólja egy elhibázott letámadásból indult. Persze mindenki De Gea hibájával foglalkozik, de iskolapéldája volt annak, hogy amikor egy dolog félrecsúszik a letámadásnál, akkor láncreakció kezdődik. AWB magasan feltolva elkésik a játékosról, Bruno Fernandes pedig megáll elöl. Valamint láthatjuk, hogy a középpályás sor és a letámadás első vonala között óriási terület van.

 

 

Itt láthatjátok, ahogy a United jobb oldalát teljesen lebontják. AWB elcsúszik és innentől mindenki úton van. Jönne McTominay segíteni, de könnyedén kipasszolják. Majd pedig érkezik a mélységi indítás a végén. A többit pedig valószínűleg ismeritek. Kiugratás, beadás, De Gea hiba.

 

 

A második gól előtt Fred maradt le Jamesről. Majdnem elérte a beadást, de mivel nem, így James egyedül maradt a második hullámban a visszapassznál. A harmadik bekapott gól a hosszabbításban pedig egy balról érkező beadás után született. Nem az első gólt kapta a United hasonló szituációból. Térjünk át viszont a kevésbé izgalmas és érdekes West Ham elleni FA-kupa mérkőzésre.

 

 

vs West Ham

 

Az FA-kupa a mérkőzés képe alapján mind a két csapatnak púp a hátára. Van de Beek a kezdőben kapott helyet, ezúttal még Fernandest sem kellett elviselnie a nyakán. Tellest is leporolta a stáb a polcról. Henderson pedig egy kapott gól nélküli mérkőzést pipálhatott ki.

 

 

A két szakvezető a 4-2-3-1 oltárán áldozta fel a mérkőzést. Moyes teljesen a maga képére formálta a West Hamet a bajnokságban, ez pedig eredménnyel is párosul. Rendkívül kellemetlen ellenfél. Emlékszem régen az Everton is ilyen volt. Mindig ott ólálkodtak a nagyok mögött, pályázva a Top 4-re. Akkor is minimális labdabirtoklással, Fellaini szintű játékosokkal, harcos Evertont épített. Ez a mérkőzés is megmutatta, mivé válhatott volna a kezei között a Manchester United. Moyes az az edző, aki talán még Mourinhonál is jobban lemond a labdáról. Íme a West Ham labdabirtoklási adatai az elmúlt 5 mérkőzésükről.

vs MU (FA kupa) 38% 

vs Fulham 39%

vs Aston Villa 44% 

vs Liverpool 33%

vs Crystal Palace 46%

 

Szóval ebből is látszik, hogy mindent a védekezésre épít Moyes. Ami persze nem baj, mert ez is egy stílusa a futballnak. Kevésbé látványos, sokszor minimalista, de úgy látszik eredményes. Az biztos, hogy nem TOP klubhoz való. Ezt a falat sikerült az FA-kupában is felhúznia.

 

 

Mutatok egy United átlagos labdakihozatalt. Egészen a félpályáig engedi a West Ham a hazai csapatot. Ott vannak ugyan a térfélen, hátha hibázik valaki, de igazán nagy nyomást nem helyeztek a hazai labdakihozatalra. A félpályánál támadják meg először a Manchester United játékosát.

 

 

A West Ham az első félidőben 4-3-3-as formációban, vagy 4-1-4-1-ben, kinek hogy tetszik, védekezett.

 

 

A második félidő elején kettőt is cserélt a vendég csapat. A szemfülesek már a kezdősípszó előtt láthatták, hogy ez bizony innentől már nem 4 védős rendszer lesz. A gyakorló edzőknek ajánlom a sípszó előtt nézze meg mindig az aktuális ellenfél felállását. Ott rajzolódik ki a legszebben általában és nincs zavaró tényező. Persze, hogy milyen tartalommal töltik meg, az más kérdés, de támpontnak mindenképp jó lehet.

 

 

A hazai csapat a mérkőzés végéig megtartotta a 4-2-3-1-s felállást. Nem meglepetésre a West Ham falat a széleken tudta a hazai csapat feltörni.

 

Lehetőségek

 

Valahogy mégis csak sikerült feltörni a West Ham védekezését. Igaz erre a hosszabbításig kellett várni, de sikerült. A mérkőzésen azonban akadt pár lehetősége a Manchester Unitednek. Nézzünk meg párat.

 

Legtöbbször a West Ham jobb oldalát tudták a hazaiak lebontani, vagy ott a védelem mögé kerülni. Innen alakult ki Martial helyzete is szinte a mérkőzés elején. Telles és Rashford játszott szépen össze a vonal mellett, Martial pedig remekül lépett be a védő elé, teljesen kizárva őt a játékból.

 

 

Van de Beek helyzeténél is hasonló sztorit láthatunk. Rashford és Telles csinálja meg a helyzetet. Remekül is gurít vissza a második hullámba, a befejezés sajnos nem hozta meg az áttörést, sem Van de Beek manchesteri karrierjében, sem a mérkőzésben.

 

 

Végül az áttörést egy kontra hozta meg a hazai csapat számára. Az élet iróniája, hogy egy ennyire védekező csapatot pont egy kontrával sikerül feltörni. A saját térfele közepén szerzett labdát a United, nem mellesleg a West Ham jobb oldalát támadták meg a labdával itt is.

 

 

Kiemelném azt a nyargalást, amit Fred a hosszabbítás 7. percében véghez vitt, ő adta ugyanis be a labdát Fernandes kiugratása után. Tényleg érdemes megnézni, hogy milyen sprintet levág Fred (17-es mezszámban).

 

 

A végén pedig nézzük meg a győztes gólt. Rashford nagyon okos gólpasszát emelném ki, McTominay okos befejezése mellett.

 

 

Részemről ennyit szerettem volna foglalkozni a két mérkőzéssel. Sajnálom, hogy Amad végül nem kapott lehetőséget a bizonyításra. A róla szóló cikket azoknak ajánlom, akik még nem olvasták! A véleményeket pedig a kommentszekcióban ezúttal is várom!

 

Folytatás vasárnap a West Brom ellen idegen a Premier League-ben. Utána pedig már érkezik az Európa-liga.

 

 

Források:

https://www.eredmenyek.com/merkozes/CKoC71JA/#osszefoglalas

https://www.eredmenyek.com/merkozes/vsbzKXBD/#osszefoglalas

https://football.instatscout.com/matches/1876932


ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instragramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!