A 70 éves, manchesteri Brian Hugo - aki Heysham-ben él - emlékezett vissza 1962-re, amikor találkozott a Uniteddel, Noel Cantwell ágyában aludt és a csapathoz szólt.

Mindig is igazi kalandvágy volt bennem, 1962 szeptemberében - akkor 21 évesen - egy hirtelen ötlettõl vezérelve stoppal elmentem Madridba, hogy lássam a Unitedet a Bernabeuban Jose Zaraga búcsúmeccsén.

Négy napba telt - plusz a kompon töltött idõ - amíg elértem Madridba, de az igazi kaland csak ezután következett, amikor az utcán sétálva beleütköztem a United kapusába, David Gaskellbe. Megérintettem a vállát és azt mondtam: "Tudom, ki vagy!" Erre õ: "Hát te ki vagy?" Azt mondtam neki, egy szurkoló vagyok, aki a meccsre jött és most a Bernabeuba tartok, hogy vegyek jegyet. "Eladták mindet" - válaszolta - "de gyere a hotelba, találunk neked egy jegyet." Nem hittem el, milyen szerencsém van.

Négy napos borostával és kevés alvással a játékosoknak be kellett csempészniük a hotelbe, majd leültem a recepciónál, ahonnan láttam a csapat elnökét, Harold Hardmant, Matt Busbyt és három riportert, ahogy egy hatalmas asztal körül ültek és ettek. Amikor befejezték, kijöttek, hogy lássák azt az õrült rajongót, aki egy barátságos mérkõzés miatt stoppal eljött Angliából. Meghökkentek azon, hogy minden, ami nálam volt egy kis, barna papírszatyorban volt, mely tartalmazott egy tábla csokoládét, egy almát, kevés kenyeret és egy szivacsot. Az egyik játékos kiemelte a szivacsot a szatyorból és megkérdezte: "Minek ez?" Mire válaszoltam: "Ez a párnám." Összeestek a nevetéstõl és azt mondták: "Õrült vagy!"

Noel Cantwell, a csapatkapitány a szárnyai alá vett, megparancsolta, hogy egyem meg a pazar ételt, miközben kérdésekkel bombázott: "Hogyan jutottál el? Mennyibe került?" A három riporter csak hallgatott, majd kezdték leírni, amit mondtam.

Amikor végeztem az étkezéssel, Noel azt mondta: "Megtörtnek tûnsz, le akarsz feküdni? Gyerünk srácok, becsempésszük a liftbe!" Így õ, Jack Crompton, Billy Foulkes és még pár magasabb srác körbefogtak és elvittek a szobáikhoz. Azt mondta, feküdjek le az ágyába és megígérte, felébreszt, ha eljön az idõ, amikor indulnak a stadionba. Néhány óra múlva Noel bejött és mondta: "Itt a borotva készletem, tedd rendbe magad - Mr. Busby beszélni akar veled."

Mikor mentem le a recepcióhoz, minden játékos ott volt már és bevezettek Sir Matthez. "A mi szurkolóink a legjobb szurkolók a világon" - mondta nekem. "Nagyon büszke vagyok az olyan emberekre, amilyen te vagy. Van valami, amit érted tehetünk, fiam?" Megragadtam a pillanatomat és ezt mondtam: "Mr. Busby, tudta Ön, hogy a Real Madrid még soha nem kapott ki a Bernabeuban külföldi csapattól?" Erre a menedzser: "Srácok! Hallottátok ezt? Ez a buzdító beszédetek ma estére!" Nos, ezután õt kifutottak a pályára és nyertek 2-0-ra Denis Law (aki nekem adta a jegyét) nagyszerû teljesítményével.

Mire hazaértem, Noel már több újságnak is megemlített engem, a kivágott cikkek még most is a tárcámban vannak. Már több száz alkalommal el kellett mondanom ezt a történetet, de soha nem fáradok el a visszaemlékezésben.

 

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!