Híres magyar Vörös Ördögök: Kemény Dénes

Kemény Dénes exkluzív interjút adott a ManUtdFanatics.hu új rovatának, amelyben híres magyar Vörös Ördögökkel beszélgetünk a klubról!


ManUtdFanatics.hu: Kérem, meséljen arról, mi fogta meg Önt a Manchester Unitedben?

Megmondom õszintén, én mindig is, mint az idõsebbek, a magyar futball iránt érdeklõdtem, hiszen nagyon magas színvonalú volt a magyar foci. Szomorúan tértek haza a magyar labdarúgóink az Európa-bajnoságról, Belgiumból, amikor az elõdöntõt elvesztették. Én ahhoz szoktam hozzá, hogy jó magyar foci van. Kijöttem Olaszországba, ott még jobb futball volt, míg a magyar foci elkezdett visszaesni. Amikor Olaszországban laktam, a Milan és az Inter volt közel, akik már akkor is remek csapatnak számítottak, amely után Milan szimpatizáns lettem. Aztán a legidõsebb gyermekem születése után hazakeveredtünk Magyarországra, és a vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya lettem. A fiam elkezdett a nagyobb bajnokságok közül mindenhol egy csapatnak szurkolni, a Milannak az olasz bajnokságban, a Bayernnek a német bajnokságban, illetve a Angliában a Manchester Unitednek. Addigra annyira visszaesett a magyar futball, hogy hiába próbáltam rávenni, hogy válasszon egy magyar csapatot is, akinek szurkolhat, mint pl.: a Fradi, Honvéd, Újpest. De azt válaszolta erre, hogy ’az nem foci, ezt nem is lehet nézni’. Olyan szinten szurkolt ezeknek a csapatoknak (United, Milan, Bayern), hogy amikor ezek az együttesek mérkõzési mentek a televízióban, akkor mindig felszaladt a szobájába és az aktuális csapat mezében, sapkájában, sálában izgulta végig a találkozót.

 

Kristóf 11-12 éves lehetett, amikor meghívott engem a vízilabda szövetség Angliába elõadásokat tartani, amely már a sydney-i aranyérem után volt és mondták, hogy Manchesterben lesznek az elõadások, válasszak egy idõpontot. Mit ad Isten, a kijelölt másfél hónapos idõtartamon belül kikerestem az interneten, hogy mikor játszik a Manchester United. Ezek után megjelöltem azt az idõpontot, hogy én azon a hétvégén mennék, amely csütörtöktõl vasárnapig tartott. Visszaírták, hogy örömmel várnak, és döntsem el, hogy hotelben akarok-e lakni, vagy az elnök többszintes házában. Elõre kiokoskodtam, hogy ha az elnöknek a 4 szintes házában lakom, akkor el fog férni a 12 éves kisfiam is. Majd rá egy hétre írtam egy e-mailt, hogy arra látnak-e esélyt, hogy ha véletlenül a hétvégén a United otthon játszik, akkor kaphatnánk-e két jegyet a meccsre. Erre visszaválaszolták angolos humorral, hogy véletlenül otthon játszik. Ez egy Sunderland elleni meccs volt, kaptunk a kapu mögé viszonylag magasan két jegyet tõlük, s úgy voltak az elõadásaim, hogy kitudjunk menni. A mérkõzés elõtt már másfél órával kint voltunk a stadionnál, természetesen az a hangulat teljesen megfogta a fiamat. Kellett neki venni Unitedes sapkát, sálat, megint.


Az elsõ félidõben 4 gólt rúgott a United, mind a négyet abba a kapuba, amelyik mögött álltunk. Mindebbõl volt két van Nistelrooy-gól és egy Beckham szabadrúgásgól. A gyerek jobban tudta egyik-másik játékos nevét, mint én. Nagyon tetszett az egész. A második félidõben nem esett több gól, 4:1 lett a félidõ és 4:1 lett a vége is. A mérkõzés után lementünk a MegaStore-ba és rögtön be kellett vásárolni. A fiam azonnal vetetett magának egy 7-es, piros mezt, még Vodafone volt az elején és rá kellett vasaltatni Beckham nevét.

 

Mindez februárban történt, augusztusban pedig összesorsolták a Zalaegerszeget a Uniteddel. A médiakapcsolataimra való tekintettel a fiamat elvitték az edzésre. A sajtótájékoztatón aláíratatta a mezét Sir-rel [Sir Alex Ferguson] és David Beckhammel is. Ezután kiment a mérkõzésre is, ahol szerintem õ volt az egyetlen, aki a Unitednek szurkolt. Itt gyakorlatilag a gyerek teljesen megfertõzõdött [a manchesteri csapattal – szerk.].

 

Na most, mi egy apa dolga? Akkor örül, ha a gyereke boldog. Azóta, nem annyira, mint õ, de én is teljesen manchesteri hívõ lettem. Azóta már sokszor voltunk a stadionban, többször voltunk tréningen, többször találkoztunk a Sir-rel [Sir Alex Ferguson], akivel sokat beszélgettünk is. Kaptam tõle finom vörösbort, ami ugye a kedvence. És ha kapott valamelyik ismerõsétõl több üveg bort, akkor abból adott egyet, amely egyébként portugál vagy spanyol vörösbor lehetett, nem emlékszem pontosan, bár õ a francia vörösborokat szereti a legjobban. Én pedig mindig vittem neki vagy szarvas kolbászt vagy szarvas szalámit. Nagyon kedves volt tõle, hogy amikor megnyertük a pekingi aranyat, üzent, hogy gratulál, tehát figyelemmel kísérte munkásságomat.

 

Gyakorlatilag õ a United, Eric Cantonától kezdve Cristiano Ronaldo, mind-mind nagyon fontos volt a Unitednak, de a United az Õ!

 

Az elmúlt másfél évtizedben én lettem a pólónak arca, ezt én nem akartam. Csak óhatatlan, hogy egy csapatjátékban az edzõvel azonosítják a csapatot. 25 év, az 25 év. Én 16-ot voltam, az is rengeteg idõ. Csodálom az energiáját, hogy még mindig tudja csinálni. Pedig nyílván õ is nyomás alatt van, de mondjuk annyiban kellemesebb helyzetben van a csapatépítést nézve, hogy mindez egy profi módon megszervezett mutatvány. Van egy jó anyagi háttér, amikor igazán fontos egyik-másik poszt, akkor költhet többet is. Egyébként nagy érzéke van az Öregnek a fiatalok felfedezésében és beépítésébe, lásd. legutoljára Chicharito, de Rooney is 17 évesen került az Old Traffordra, Carringtonba. Én úgy gondolom, hogy ha nekem is megvan egyszer-egyszer a lehetõségem, hogy nyitott kasszával eltudok menni egy-egy posztra játékosért erõsíteni, ami éppen nem volt meg a magyar lehetõségek között, akkor másként alakulnak a dolgok. Azt viszont nem lehet elvárni, hogy 29 világversenybõl 29-szer nyerj, amely a Sir-nek se megy.

 

 

ManUtdFanatics.hu: Szóba került a magyar bor Sir Alex Fergusonnal való találkozásakor?

Megmondom õszintén, biztos szóba került volna, hogy ha viszek. Csak miután tudtam, hogy szerelmese a vörösbornak és tudtam, hogy milyen hatalmas választéka van és milyen sokat kap, ezért én szándékosan nem vittem, mert tudom hogy a nagy részét nem tudja meginni. Csak az én ismerõsi körömbõl tudok 2-3 olyan Manchester rajongót, aki karton borokat vitt neki. Nem hiszem, hogy megiszik napi 4-5 üveg vörösbort. Úgy gondolom helyesen döntöttem, amikor azt találtam ki, hogy valami olyat viszek, ami ebbõl a szempontból kuriózum. Elõször kolbászt vittem, akkor megkérdezte, hogy ezt ’nyersen egye,  süsse, fõzze?’ stb.., én pedig mondtam, hogy próbálja meg mindenhogyan. Sõt egy párat rakjon el, várja meg, hogy szikkadjon, mert ez elég friss volt egyébként. Amikor másodszor vittem a szalámit, akkor mondta, hogy igazából nyersen volt a legjobb.

 

ManUtdFanatics.hu: A vízilabda és a labdarúgás legnagyobb edzõi tudtak egymásnak újat mondani a szakmáról?

Én úgy vettem észre, hogy õ azért eléggé tisztában volt a saját tudásával. Ezt most úgy értem, hogy  nem érzékeltem azt a fajta kíváncsiságot, hogy most akkor tanulni akar. De az viszonylag hamar kiderült, hogy elég könnyedén el tudunk beszélgetni dolgokról, tehát egy nyelvet beszélünk. Én nagyon kíváncsi voltam, mert soha nem voltam olyan helyzetben, hogy olyan csapatot kelljen irányítsak, ahol azonos erejû kezdõcsapatot tudok duplán kiállítani, azaz kiváló játékosok még csak mezt se kapnak, hanem jegyet a lelátóra. Minden egyes meccsen, csak nem mindig ugyanazok. Tehát azt hogy tudja kezelni, hogy ilyen erõs egyéniségeknek és ilyen kiváló játékosoknak fel kell menniük a lelátóra egy-egy fontos meccsen. Igazából, amit mindenki lát, a United ereje szerintem ott van, hogy bármennyire jól játszik valaki, ugye mostanában például Chicharito, hiszen igen gólveszélyes, újra meg újra, akkor kap lehetõséget, amikor igazán kell a tudása, akkor viszont hatalmas becsvágy van benne, mert õ kezdeni szeretett volna, de csak 20 percre teszi be. Azt érzékelem, hogy ha valamelyik játékosnak jól megy, akkor sok edzõ hajlamos abban bízni. A Sir pedig azt csinálja, hogy akinek jól megy, és amikor már kezdene eléggé magabiztos lenni és igazán úgy érezni, hogy enyém a csapat, mert én vagyok az egyik legjobb, akkor elveszi tõle a játéklehetõséget, így feltüzelõdik a játékos, hogy egy meccsen újra nem játszik, egy meccsen meg csere, így ismét ugyanazzal a lendülettel veti bele magát a munkába, mint amikor jól játszott. Ezzel folyamatosan tudja õket motiválni. Ez olyan, mint amikor valaki éhes és ott van az asztal teli finom étellel és van két perced, s gyorsan eszik egy kis kaszinótojást. Letelt a két perc, pedig leült volna a leveshez, de akkor kell várni egy ¾ órát, s akkor mindig jó étvággyal és mindig jóízûen eszik. Lehet, hogy leülne és végig enné a teljes menüt, akkor a palacsinta nem is érdekelné. Azt érzem, hogy nagyon ügyesen adagolja a lehetõségeket ahhoz, hogy mindig mindenki rendkívül megbecsülje azt. Õt az érdekli, hogy az a tizenegy, amelyik éppen a pályán van, az a legjobban játsszon. Hát ez derült ki ezekbõl a beszélgetésekbõl.

 

Nagyon érdekes volt, amikor utoljára, 2009-ben Carringtonban voltam, akkor a Temesvári Miki bácsival és a Kristóffal [Kemény Dénes fia – a szerk.] voltunk, s egy táblára felírta nekem azt a 8-9 játékos nevét sorba, s azt mondta, hogy itt a United jövõje. Senki nem volt 20 éves és már mindegyiket ismertük.

 

ManUtdFanatics.hu: Megtudhatnánk, hogy kik szerepeltek ezen a listán?

Most kapásból a Welbeck, a Jones [akkor még nem volt a United játékosa - a szerk.], az Evans, Cleverley, aki pont nem ott játszott akkor, mert éppen kölcsönben szerepelt. Ezeket vissza kell nézni, fejbõl nem tudom sajnos elmondani. Az egészben a mentalitás az érdekes, mert már akkor is bõven 60 fölött volt, és tervezte a jövõ csapatát, hogy itt van 8 játékos 20 év alatt, akikhez nyílván Rooney-t nem írta közé, aki mondjuk nem is volt 20 év alatt 2009-ben. De akkor még a Cristiano [Ronaldo] is ott játszott. Velük volt szerencsénk együtt reggelizni edzés elõtt, majd együtt ebédelni edzés után. Miközben végignéztük az tréninget, közös fényképeket készítettünk stb., ezek szép élmények voltak. Másnap pedig meccs volt.

 

Amikor kétszer is az edzõközpontban voltunk, akkor mindig úgy mentünk, hogy meccs elõtti napon, így mindjárt maradtunk a mérkõzésre. Aztán beültünk az õ [Sir Alex Ferguson] külön szobájába és beszélgettünk éjfélig. Nem csak mi voltunk ott, volt még néhány más ember is, de elképzelheti, hogy amikor a United otthon játszik, akkor a Sir-höz [Sir Alex Ferguson] mindig jönnek, van hogy régi játékos és akkor ott el lehet beszélgetni velük. Ez eléggé klasszikus, hiszen mindenki tudja, hogy meg szokta hívni meccs után az ellenfél edzõjét is egy pohár borra. Ekkor nem így történt, amikor azt hiszem, a Fulhammel játszottunk és õk a találkozót követõen indultak el azonnal, tehát a Hodgson nem jött el.

 

ManUtdFanatics.hu: Ki a kedvence a Vörös Ördögök közül az egykori és jelenlegi csapatból?

Én azt mondom, hogy a Rooney. Elmondom miért, nekem is volt dolgom sokat ilyen paprikás játékossal, zabolátlan csikóval és én a Rooneyban nagyon sokra tartom, hogy minden poszton, na már nem minden poszton, de hatalmas angolos lelkesedéssel védekezik, amely általában nem jellemzõ a világsztár csatárokra. Gólveszélyes, és amit mostanában produkál, az szintén zseniális. S mindezt úgy, hogy szépen visszafojtotta magába azokat az indulatokat, amelyeket nagyon sokáig nagyon nehezen kezelt. És láttam is edzés után ott maradni gyakorolni, tehát vele könnyû volt fényképet csinálni, mert nem együtt jött le a többiekkel, hanem késõbb.

 

Megmondom õszintén, a régebbiek közül Roy Keane a csapatnak a lelke volt, tehát õ olyan szinten veszekedte végig a meccseket a saját játékostársakkal, amit aztán az öltözõben nem tudom, hogy tisztáztak, de az biztos, hogy õ mellette lazsálni nem lehetett. Saját magával szemben is ilyen volt.

 

Azt is meg kell mondanom, hogy amikor elõször láttam játszani a Beckhamet az Old Traffordon, én akkor egy világsztárt vártam, aki világsztár allûrökkel futballozik, ehhez képest Beckham bal bekk poszton, derékmagasságba rúgva próbált szerelni, persze hogy sárgát kapott. De én azt mondtam a Kristófnak, ’Látod, ez egy világsztár támadó és akkora lelkesedés van benne, hogy 4:1-nél majdnem szétrúgott egy szerencsétlen sunderlandit a bal bekk helyén, miközben õ jobb szélsõ.

 

Úgy gondolom, hogy nekem ez a fajta mentalitás, az angolszász mentalitás, akár az ír Keane-nél, akár az angol Rooneynál és Beckhamnél, tehát maga a mentalistás az számomra nagyon pozitív.

 

 

ManUtdFanatics.hu: Mit gondol a United esélyeirõl ebben a szezonban?

Úgy vélem, a csapatban benne van egy trófea. A legnehezebbnek a BL tûnik, mert ahhoz képest, hogy a United vigyáz a költségvetésére, azért a legfontosabb riválisokra ez nem jellemzõ. Nyilvánvaló, hogy a United félig-meddig sajátnevelésû, vagy fiatalon odavitt,  náluk fölnõtt játékosokra épít, amíg máshol megveszik a kész sztárokat. Tehát a BL a legnehezebb. Az angol bajnokságban egy Uniteddel mindig számolni kell, de az Old Traffordnak a hangulata az mindig kihozza a maximumot azokból, akik éppen a pályán vannak. Hosszú az angol bajnokság, tehát már többször is fel tudtunk állni vert állásból, most pedig mi vezetünk, de nem kell hanyatt esni 1-2 váratlan vereségnél sem. Az, hogy tavaly nem sikerült abban az utolsó 1-2 percben, azt gondolom, hogy nem abban az 1-2 percben ment el a bajnokság. Már nem emlékszem pontosan, de az a hazai vereség, amikor 3-szor mentek át a félpályán és 3 gólt kaptunk. Talán kiesõ vagy majdnem kiesõ csapattól. De a lényeg az, hogy egy bajnokesélyes csapat otthon, fõleg egy kiesõjelölttõl nem kaphat ki úgy, hogy ráadásul rúg két gólt. Az hiányzott leginkább, és ott volt nem tudom, talán 8 pont elõnyünk ilyen 5 meccsel a vége elõtt, és ott volt egy ilyen vereség, amitõl kinyílt a bajnokság, így a legvégén már nem a Uniteden múlott a bajnoki cím sorsa.

 

Én úgy gondolom, hogy a City az egy erõs ellenfél, de nem csak õk, hiszen ez Anglia. A bajnoki címért öt csapat van harcban, bárki nyerhet. De azt hiszem, hogy a bajnokság megnyerésére érzem a legnagyobb esélyt. Ugye kiestünk a Ligakupából, de ott van még az FA kupa, ami majdnem olyan nehéz, mint a bajnokság. Nyílván nem lehet úgy eljutni az FA kupa döntõig, hogy nagy csapattal ne játsszál, ezért szintén nehéz ez a sorozat is. Én azt mondom, hogy ha egy trófeát nyerünk, akkor már boldog leszek.

 

ManUtdFanatics.hu: Milyen tervei vannak a jövõre nézve azok után, hogy már nem a vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya?

Ha ezt a kérdést két nappal késõbb teszed fel, lehet hogy konkrétan tudnék rá válaszolni. Pillanatnyilag van több lehetõség, de most vasárnap a vízilabda szövetség közgyûlése új elnököt fog választani, és az is benne van a pakliban, hogy ez én leszek, az is, hogy nem. Még nem döntöttem el, hogy jelöltetem-e magam vasárnap. Ez néhány dolgon múlik. Nem azon, hogy meglegyen a megfelelõ támogatottság, hanem azon, hogy olyat nem akarok csinálni, amivel nem tudok lelkesen, nagy kedvvel foglalkozni. Ám vannak nem jó jelek, mert az utóbbi 4-5 hétben sok rossz tapasztalatom volt, amely kezdi elvenni a kedvemet. Meglátom, sok csapat szeretné, néhány pedig nem szeretné, ami a szívük joga. De lehet, hogy földi pólóval fogok foglalkozni, nem válogatott szinten, hanem másképp. Viszont lehet, hogy csinálok vállalat vezetõknek egy képzõ tréninget, amelyet megrendelésre majd megtartok, mert úgy gondolom, hogy az én tapasztalataimat butaság lenne, ha nem adnám át.

 

 

A ManUtdFanatics.hu hatalmas köszönettel tartozik Kemény Dénesnek az interjúért! 


ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instragramon, Twitteren és YouTube-on is!



Hozzászólások