Egy norvég kutató arra vállalkozott, hogy felmérje, hogyan teljesítenek a neves futballisták stresszhelyzetben és videó analízissel megvizsgálta a régebbi bajnokságok (EB, VB, PL, BL) több mint 366 db büntetõrúgását.

Egy neves sportolóra több nyomás is hárul többek között: keményen hoznia kell az eredményeket, meg kell felelnie a társadalom felõl érkezõ elvárásoknak, a menedzsernek, nem okozhat csalódást a társainak stb. Általánosságban elmondató, hogy ha egy embernek minél több helyzetben (otthon, munkahelyen, barátok között...) kell megfelelnie egy adott képnek, annál nagyobb a tévedés valószínûsége. Azaz, ha minél többen várnak eredményt egy sportolótól, annál nagyobb a nyomás. Minél nagyobb a nyomás, annál nagyobb stressz, minél nagyobb a stressz, annál nagyobb a hibafaktor, minél többet hibázik, annál több negatív kritika éri, és máris kialakul egy ördögi kör, amelybõl nehéz kiszabadulni.

Geir Jordet sportpszichológus a holland Groningeni Egyetem professzora, arra kereste a választ, hogy van-e teljesítménybeli különbség FOCISTA és focista között. Olyan futballistákat vizsgált, akik, elég nagy státusszal bírtak (elnyertek valamilyen elismerést, pl.: FIFA/UEFA az év játékosa) és összehasonlította õket bokorugró társaikkal (akik nem nyertek semmilyen díjat). A díjjal rendelkezõket megkülönböztette aszerint, hogy az adott büntetõ rúgása pillanatában elnyerte már az elismerést, vagy azt csak késõbb fogja megkapni. Így három csoport született:

- akik a büntetõrúgás pillanatában rendelkeztek díjjal (rájuk nehezedik az a bizonyos kívülrõl érkezõ nyomás, mert õk bírnak státusszal),

- akiket késõbb fognak elismerni,

- akiket nem ismernek el díjjal teljesítményük alapján.

Azt találta, hogy azok a játékosok lõtték be legtöbbször a büntetõt, akik a jövõben fognak elérni valamilyen státuszt (88,9% valószínûséggel berúgták). Még azok is jobban teljesítettek, akik soha, semmilyen díjat nem nyertek el (73,6%-os valószínûség), mint azok, akik a büntetõ pillanatában státusszal bírtak (65%-os valószínûség).

És ebben még az is közrejátszik, hogy a kapusok ritkábban mozdultak el a jó irányba akkor, amikor neves focista rúgta a bõrt (37,5%-os valószínûség, hogy jó irányba mozdulnak); ugyanez leendõ neves focisták esetében 51,9%, míg státusszal nem bíró focistáknál 54,4%. Tehát nincs meg az a tényezõ, hogy a kapusok jobban kiismerik a neves focisták rúgásait...

Összesítve elmondható, hogy a "sztárok" rosszabbul teljesítenek, ha büntetõrúgásra kerül a sor, még akkor is, ha a jobban képzett, tapasztaltabb és rutinosabb góllövõk, mint a kevésbé jó képességû társaik.

A professzor vizsgálta azt az összefüggést is, hogy mennyi idõt tölt el focistánk a kapura lövés elõtt, a sípszó elhangzását követõen. Azt találta, hogy minél több idõt tölt el felkészüléssel, annál nagyobb az esélye, hogy berúgja a gólt.

Jordet szerint, az a sztár futballista, aki abban a pillanatban elrúgja a labdát, ahogyan elhangzik a sípszó, annyira szorong a hibázás lehetõségétõl, hogy minél hamarabb próbál megszabadulni a ránehezedõ nyomástól, még annak árán is, hogy valóban hibázni fog.

A vizsgálat kimutatta, hogy a labdát azonnal ellövõ játékosok büntetõinek sikere csak 57%-os, ezzel szemben a pár másodpercet kiváró játékosok eredményessége 80%-os. Ráadásul a labdát gyorsan ellövõ játékosok eredményességének arányán az is sokat ront, ha a bíró is kivár a sípszóval. 

A tudományos magyarázat szerint a PMC (pre-motoros kéregterületek) kiemelt szerepet kapnak a proximalis izmok kontrolljában. A PMC-bõl indul ki a parancs, hogy milyen erõvel és hova célozza a játékos a labdát. Ha megfelelõen tudja kezelni a stresszhelyzetet, akkor semmilyen más motor nem lép be a végrehajtásban és a jól begyakorolt rutinnal, belövi a büntetõt, ahogyan azt tette már a múltban sok alkalommal. Ha viszont egy elõzõ kudarctól, vagy egy nagyon fontos gól miatt szorong, akkor a PMC parancs sérül, és helytelen koordináció jön létre.

Ha egy játékos, aki egyébként remek befejezõ, menet közben a legnehezebb helyzetbõl is képes gólt szerezni,  és egy szezonon belül egymást követõ 2-3 alkalommal is kihagyja a büntetõt, nagy valószínûséggel szorong az ezzel járó felelõsség miatt. Ilyenkor ezt egy jó edzõ észreveszi és elsõ lépésben felmenti a büntetõ rúgások végrehajtása alól, majd alkalmazza a stresszoldás pszichológiáját.

(Itt annyira egyértelmû jelei voltak Rooney viselkedésén a stressznek, ahogyan kapkodja a bíró felé a fejét, hogy mikor fúj már. Látszott rajta, hogy alig várja, hogy túl legyen az egészen. Reakcióiból szinte egyértelmû volt, hogy ki fogja hagyni.)

Sir Alex köztudottan remekül bánik embereivel. Sok szempontból elmondható, hogy igazán jó szakember, aki nem csak játékosai erõnlétére és technikai felkészítésére fordít figyelmet, de ugyan olyan gonddal ápolja pszichéjüket is. A skót tréner nem csak elismert lelkesítõ, de remekül kezeli csapata egészének és annak egyes tagjai stresszhelyzeteit is.

Sir Alex stresszoldó pszichológiájának három fõ szempontja:

1. Az elfogadás: Nem szabad ostorozni a büntetõt kihagyó játékost. Tudatni kell vele, hogy észrevettük a problémáját, amely egy rendkívül összetett dolog és nem egyedi eset. Rá kell ébresztenünk, hogy ne okolja magát, ez egy olyan folyamat, amely bármelyik sztárfutballistával megtörténhet, de nem kell aggódnia, mert van megoldás. Elsõ lépésben felmentem a büntetõk alól és elmondom, hogy bízom a képességeiben.

2. A stresszhelyzet kezelésére való tanítás: Emlékeztetem, hogy hány alkalommal lõtt nagyon fontos gólt a csapat számára és a legnehezebb helyzetben is képes volt erre már számtalanszor. Megkérem, hogy csak erre koncentráljon, és ne törõdjön a kihagyott büntetõvel.

3. Alkalmazás: Csak a nagyszerû találataira koncentráljon, és örökre törölje ki a sikerteleneket. Ha legközelebb ott áll a tizenegyes vonalán, csak arra gondoljon, hogy sikerülni fog, mint megannyiszor már pályafutása során.

Természetesen, mint sok más nagy klubnál, a Manchester Unitednél is képzett szakemberek állnak a stresszel küszködõ játékosok rendelkezésére, de sokkal hatékonyabb a munkájuk, ha maga az edzõ is közre tud mûködni a probléma megoldásában. Elmondható, hogy a Vörös Ördögöknél ez Sir Alex jóvoltából egyedül álló és fokozott hatékonysággal mûködik.

Visszatérve a professzor kutatásához a büntetõt lövõ játékosnak csak arra szabad koncentrálnia, hova szeretné lõni a labdát, ezt el kell dönteni, nem bízhatja a véletlenre. Nem szabad azon merengenie, hogy az adott kapus általában merre mozdul ki és mik az erõsségei. Ezt általában a profi játékosok már amúgy is betéve tudják, és ez alapján hozzák meg határozott döntésüket. Ezt viszont egy pillanat alatt el kell dönteniük, és azt követõen csak erre az egy dologra koncentrálhatnak.

A professzor vizsgálatai a kapusok teljesítményére is kiterjedt. A megfigyelések azt mutatják, hogy a lövést megelõzõ pillanatban a balra kimozduló kapus 12,6%-ban sikeres, a jobbra kimozduló 14,2%-ban míg a középen maradó 33%-ban véd sikeresen. Ehhez még extra 10% társul, ha a hálóõr pontosan a kapu közepén áll. Az eltérés nem lehet nagyobb 6-10 centinél.

Sõt a kutatás arra az érdekes tényre is fényt derített, hogy nem mindegy a mérkõzés kimenetelét illetõen, hogy a játékosok, hogyan ünnepli meg találataikat. Ugyanis, minél hangsúlyosabb az ünneplés, annál nagyobb önbizalmat ad társainak és annál inkább elbizonytalanítja az ellenfelet.

És ha már a tizenegyeseknél tartunk, nem szabad említésen kívül hagynunk a büntetõpárbajokat sem. Akinek kedvez a szerencse, elõnyösebb helyzetben van. Az érme ugyanis 20%-kal nagyobb esélyt ad annak a csapatnak, amelyik kezdheti a párbajt. A pszichológiai nyomás egyértelmûen befolyásolja a másodiknak lövõ csapatott, mivel az elsõ irányítja a párbajt, az õ teljesítményükhöz kell igazodni.

Ennek megoldására tavaly nyáron Palacios Huerta és Jose Apesteguia sportpszichológusok érdekes megoldás javasoltak a FIFA-nak. Elméletük a teniszben alkalmazott szervák szabályaira épül, mely szerint a kezdõ (A) játékos elsõ szerváját a második (B) játékos két szervája követi, majd az elsõ is kettõt szervál és még egyszer hasonlóan járnak el, majd végül a második egyet. Tehát ABBAABBAAB. A professzorok szerint ezzel elkerülhetõ lenne, hogy a szerencse által jogtalan elõnyhöz jusson a párbajt kezdõ csapat.

A kutatások eredményeként némi betekintést sikerült nyernünk újból abba, milyen összetett kérdés is a siker és mennyi feltételnek kell megfelelnie annak, aki ezt hosszútávon képes fenntartani.

Források: bleacherreport.com, blogs.lse.ac.uk, sportpszicho.blog.hu, whatispsychology.biz, bps-research-digest.blogspot.hu

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!