Akik ott voltak az Old Traffordon 1963 szeptember 14-én, elmondhatják magukról, hogy ott voltak George Best Vörös Ördöggé avatásán, ugyanis ekkor mutatkozott be elõször a csapatban hivatalos mérkõzésen.

A West Bromwich Albion két akkori szélsõhátvédje, Graham Williams és Campbell Crawford emlékszik vissza arra a bizonyos napra, habár nekik is megvan a saját érdekfeszítõ élettörténetük. A klub hivatalos lapjának, az Inside Unitednek nyilatkoztak a napokban arról a napról, ami utólag vizsgálva mérföldkõ lett a klub történelmében...

Graham Williams

A Baggies bal szélsõhátvédje volt megbízva George Best "likvidálásával", amit õ megfelelõen véghez is vitt - s nem is csak egy módon.

"Már hallottunk valamiket George-ról akkortájt - játszott ellenünk a tartalékcsapatban és ha egy 17 éves debütál, mindig egy kicsit érdekesebbé teszi a dolgokat - de nem féltem ellene játszani, hiszen õ még csak egy kölyök volt !"

"Amikor elkezdõdött a mérkõzés, olyan 15 percig csakis az én felemen maradt, de így még labdát sem kapott, csak tõlem pár rúgást... Azután ott játszott, ahol éppen akart, a játék vitte magával, bekapcsolódott a támadásokba - és ekkor vehettél észre egy hajszálnyit abból, hogy milyen jó is lehet õ valójából."

"Évek múltán aztán viccelõdtünk egymással. Én azt mondtam, hogy: 'George, jó látni téged elölrõl is, a változatosság kedvéért!', mire õ azt válaszolta, hogy: 'Graham, még mindig megvan az aláírásod a lábam hátsó részén!"

"George egy telivér volt - õ a talaj tetején szaladt, míg mi a többiekkel szántottuk a talajt a tél közepén."

"Hihetetlen egyensúlya volt, egyszerûen nem tudtam ellökni a labdától. És ha egyszer a labda a lábához került, azt csinált vele, amihez éppen kedve szottyant."

"George csak játszani akart, õ a játékba volt igazán szerelmes. Egyik évben egy menorcai üdülõhelyen találkoztunk tiszta véletlenül, hiszen mindketten ott vakációztunk. Én a családommal voltam, õ valami barátokkal és semmit sem szeretett jobban annál, mint lemenni a partra, elõvenni egy labdát és játszani. Képes volt egész nap ott játszani, ha hagyták. Õ vigyázott a gyerekeimre - játszott velük a parton, így anyósom megszerette. Úgy bánt vele, mintha a saját fia lett volna."

"Mindig mosolyogva játszott. A mérkõzéseken elment melletted és amikor a támadásnak vége lett, visszasétált és mosolygott, amint elhaladt melletted - és ez jobban fájt mindennél, még annál is, hogy sikerült kicseleznie téged! Õ egy kedves srác volt a pályán, nagyon félénk. Egy kedves, szelíd barát."

"Az emberek a különbözõ korszakok nagyszerû játékosokairól szoktak beszélni és arról, hogy vajon ugyanolyan jók lennének-e õk manapság. George még annál is jobb lenne a modern játék világában, mint akkor volt. Õt nem lehetne elbotlasztani hátulról, több védelmet kapna a bíróktól, mint akkoriban és sokkal jobb minõségû talajokon játszhatna, nem azon a borzasztó gyepen, amin régebben játszottunk."

Campbell Crawford

Egy másik fiatal debütáló azon a napon, a fiatal West Brom védõ egyszercsak szemben találta magát Besttel, amikor a United játékos átment a másik szélre.

"Volt egy sérülésünk, ami azt jelentette, hogy Don Howe, az angol válogatott szélsõhátvédje átkerült szélsõnek és én kerültem be a keretbe jobbszélsõhátvédnek, 19 évesen."

"Egy nagy meccsnek számított, hiszen a tömeg az Old Traffordon nagyon félelmetes volt, 50 ezren voltak kint akkor, de nekem játszanom kellett."

"Már láttam George Bestet játszani egy vagy két héttel a mérkõzés elõtt, hiszen játszott ellenünk a tartalékoknál, de a leghalványabb sejtelmünk sem volt arról, hogy õ jelenti majd ellenünk az igazi veszélyt. Nem emlékszem arra, hogy Jimmy Hagan, a menedzser mondott volna bármit is róla[George Bestrõl] a mérkõzés elõtt, hiszen õ csak egy másik újonc volt, aki éppen debütált."

"Nekem Bobby Charltont kellett fognom, szóval volt elég okom idegesnek lenni a mérkõzés elõtt. Pár évvel idõsebb voltam George-nál és éreztem, hogy mennyire izgatott vagyok, ezért úgy gondoltam, hogy õ is bizonyosan ilyen állapotban van."

"Olyan 20 perc elteltével átjött az én oldalamra, mert Graham kirúgdosta õt a közönségbe. Aztán nem maradt csupán a bal szélen, vándorolni kezdett szépen lassan befelé, majd vissza, megint be és így tovább. Volt egy jó kis versengésünk és úgy gondoltam, hogy megálltam a helyem - George nem került a címlapokra, így bizonyosan eléggé le tudtam fogni azon a mérkõzésen õt. Mindazonáltal õ egy nagyon trükkös játékos volt, éleslátású és nagyon gyors. Szeretett szembe menni veled, közelrõl kicselezni az ellenfelet majd elmenni mellette, a labda a lábához volt ragasztva. Õ mindig a szokatlan dolgokat tette, amikre senki sem számított, nagyon jó képzelõereje volt."

"A foci akkoriban sokkal inkább fizikális sport volt és úgy gondolom, hogy az egyik legfõbb erénye a bátorság volt, igazán vakmerõ volt a pályán. A védõk olyanok voltak, mint a faltörõ kosok, gyakran kapott rúgásokat, de sosem adta fel - folyton visszajött hozzád. Ha elvetted a labdát tõle, akkor rád tapadt és megpróbálta visszaszerezni. Ha pedig ez sikerült neki, akkor megint szembe állt veled és megpróbált elmenni melletted." 

ManUtd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!