Mint a Manchester United régi nagy rajongójának, Rob Blanchette bérlete az Old Trafford legmagasabb pontjára szól már hosszú évek óta és egyetlen másik helyre sem cserélné le a Sir Alex Ferguson Stand legfelsõ szintjét...

Mióta ülsz a harmadik szinten?

A nyolcvanas évek közepe óta csüngök a United meccsein, mint egy gyerek. Már minden szegletét bejártam a stadionnak, mindig máshova váltottam jegyet, hogy kipróbáljam, honnan a legélvezetesebb végignézni a meccset. És bátran állíthatom, ez a legjobb hely, már 6 éve ide váltok bérletet. 

Miért jó itt ülni?

Nyilván a látvány miatt! Ültem én már az elsõ sorban is, de innen az egész pályát belátom. Élvezem, hogy látok minden lövést, minden akciót. Például innen tisztán láttam Rooney ollóját a City ellen. Ahogyan felugrik és bevarrja a felsõ sarokba. Csodás volt. Vagy amikor a Chelsea elhódította a címet, Drogba kései gólját nem kellett lassítva megnéznem, hogy el tudjam dönteni les volt vagy sem. Azt kell, hogy mondjam, a látvány innen a legtökéletesebb az Old Traffordon.

Nincs semmi hátránya?

Néhányan azt mondják, nem jó itt fent, de akkor azok még nem néztek végig innen egy meccset. Mindenki azt hiszi, hogy ilyen magasból a játékosok apró pontoknak látszanak, pedig nem úgy van. Még ha nem a legjobbak a látási körülmények, akkor is tökéletesen be lehet látni az egész pályát. Egy ismerõsöm is, aki sokáig a Stretford End hátsó soraiban ült, azt mondta, hogy innen sokkal élvezetesebb a meccs. Ennek a helynek a panorámája verhetetlen. Tökéletes rálátást nyújt mind a négy szögletzászlóra egyszerre.

Mi az emberek elsõ reakciója, amikor feljönnek ide?

Gyakran szoktam beszélgetni a rendészekkel, õk is igazolhatnak, aki elõször feljön ide és lenéz a pályára, csak annyit tud mondani "Wow!" Azt hiszem, a legtöbben kellemesen csalódnak. Persze, ha valakinek tériszonya van, annak nem ajánlom, de innen szétnézve valóban el lehet mondani, hogy az Álmok Színházát látom magam elõtt.

Van idefent egy kialakult törzsközönség?

Igen van egy csoport, aki rendszeres kakasülõtag és természetesen vannak új arcok is, de mi megadjuk az alaphangot és az újak is hamar velünk énekelnek és skandálják a buzdító mondatokat. Tíz perc elteltével már nem mondod meg, hogy ki a törzsmag tagja és ki nem.

Erõs lábizmokra van szükség ide feljönni...

Úgy nyolc lépcsõsort kell megmászni. Általában két órával a meccs elõtt érkezem és valóban beletelik egy kis idõbe, amíg a forgókaputól a helyemre érek. Egyszer betegen is kijöttem a meccsre, de akkor is elég volt 20 perc, hogy a felérjek.

Milyen a légkör az Old Trafford legmagasabb pontján? Nagy a zaj?

2008-ban Scholesy csodás bombáját követõen a Barca ellen olyan volt, mint amilyen kilövéskor lehet egy ûrhajón. Akkora volt a zaj, hogy érezni lehetett, ahogy az egész stadion beleremeg.

De legutóbb a Real ellen is hasonló érzésem volt. Meg az Aston Villa ellen, Federico Macheda gyõzelmet jelentõ góljánál. Kiko lövését követõen vagy öten borultak a vállamra. Olyan érzelmi katarzisban voltunk, ami nem hasonlítható semmihez. Ezért az érzésért jövünk újból és újból a Old Traffordra, ez egy olyan szenvedély, ami összeköti a United szurkolókat. Egyszerûen nincs ehhez fogható érzés...

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!