Tudom, hogy ha bármilyen Manchester United írást lát az ember, most Solskjaerről szeretne minél több elemzést, de főleg pátoszt olvasni. Szerencsére a honi sportszakma, ha nem magyar érdekeltségű eseményekről ír, akkor képes az objektív és racionális újságírásra; nem születnek már előre megírt tündérmesék. Nem kell izgulni, bőven ki fogok térni a hó végi kinevezésre is, de fontos emlékeznünk, hogy ez egy sűrű hónap volt, ahol savanyú szőlőt is kóstolhattunk a manna mellé.

Legutóbbi írásom óta 31 nap eltelt, így érdemes összefoglalni, hogy az azóta eltelt időszakban, pontosan hogyan alakult a csapat sorsa, a három leginkább kiemelt mérkőzésen.

Tudom, kissé sztereotip magyar felhangnak tűnik már a címben jelezni, hogy itt nem az álommal való lebegés lesz az egyik fókuszpont, de átvizslatva a különböző fórumokat úgy vettem észre, hogy minél nagyobb a győzelmi sorozat, annál inkább elfelejti az átlagszurkoló, hogy ez a jelenlegi állapot rendkívül törékeny lábakon áll még.
Jelen írás így kettős érzéseket fog kelteni, mert először a pozitívumokat kívánom kiírni magamból és utána szeretnék rávilágítani aggodalmaimra.

A Mester visszavonulása óta elindultunk a lejtőn. Ez a 6. szezon amit nélküle kezdtünk el, de továbbra se látom a fejlődést, a játék képét, egyszerűen szenvedés az egész, úgy ahogy van. Ki vagy kik ezért a hibásak? Nem mondom, hogy Mourinho a megfelelő ember a padra, mintahogy azt se állítom, hogy Moyes vagy Van Gaal kellett volna Fergie után, de nem minden az edzők hibája. Itt ahol hiba lehet a gépezetben, ott van is.