"Valaki" egyszer ezt mondta: "Majd én letaszítom a Liverpoolt a rohadt trónjáról". Ez olyan jól sikerült, hogy azóta sem tudtak visszaülni csak egyszer - egyszer fél seggel. Mi viszont azért próbáljunk meg!

Tudom, hogy ha bármilyen Manchester United írást lát az ember, most Solskjaerről szeretne minél több elemzést, de főleg pátoszt olvasni. Szerencsére a honi sportszakma, ha nem magyar érdekeltségű eseményekről ír, akkor képes az objektív és racionális újságírásra; nem születnek már előre megírt tündérmesék. Nem kell izgulni, bőven ki fogok térni a hó végi kinevezésre is, de fontos emlékeznünk, hogy ez egy sűrű hónap volt, ahol savanyú szőlőt is kóstolhattunk a manna mellé.

Legutóbbi írásom óta 31 nap eltelt, így érdemes összefoglalni, hogy az azóta eltelt időszakban, pontosan hogyan alakult a csapat sorsa, a három leginkább kiemelt mérkőzésen.

Tudom, kissé sztereotip magyar felhangnak tűnik már a címben jelezni, hogy itt nem az álommal való lebegés lesz az egyik fókuszpont, de átvizslatva a különböző fórumokat úgy vettem észre, hogy minél nagyobb a győzelmi sorozat, annál inkább elfelejti az átlagszurkoló, hogy ez a jelenlegi állapot rendkívül törékeny lábakon áll még.
Jelen írás így kettős érzéseket fog kelteni, mert először a pozitívumokat kívánom kiírni magamból és utána szeretnék rávilágítani aggodalmaimra.