Naplóbejegyzés a tiszteletre méltó Mansur Sejk tollából:

Hetes mez, álló gallér, tekintélyt parancsoló külsõ, színpadias felvágás és higgadt befejezések. Minden Vörös Ördög tudja, kirõl van szó. Noha csak öt szezont (1992-97) húzott le a Vörös Ördögök között, Istenítették a szurkolók. Csak egyszer botlott vele a csapat: ötbõl négyszer bajnoki címet ünnepelhettek. Az elhíresült felirat szerint: "1966 kivételes éve az angol futballnak: megszületett Eric Cantona".

Egy rövid kis írást szeretnék adni két játékosról és a gondolataimról.
Extra: átigazolásokról.

A jelen futballja megváltozott. A laikus drukkereknek is el kell fogadniuk, hogy az egykoron sportként aposztrofált esemény mára a pénz hajszolásáról szól. Az anyagi helyzet mindig is befolyásolta a labdarúgást. Most, amikor milliárdosok tûnnek fel az „õsi” klubok küszöbén, már sokkal jobban felborulnak a papírformák. Évek óta központi téma az átigazolási szezon. Komplett cikkeket, honlapokat és egyéb médiákat építenek az adott témára. Elkerülhetetlen és kellõ „rossz”. Az egykori sztárok kiöregednek, a klubhûség nem több, mint egy szójegyzet az értelmezõ szótárban és a felgyorsult játék által szedett áldozatok miatt muszáj a játékosokat piacra dobni, adni-venni.

Nem régen írtam egy posztot,  melyben az olvasó közönséget megosztva taglaltam a számomra hiányzó kemény angol focit a csapatból. Most egy fiatalemberrõl szeretnék írni nektek, aki játékát elnézve azt képviseli, amire vágytam és ezt meccsrõl meccsre bizonyítja. Õ pedig Jonny Evans, az idei év meglepetés figurája.

 Rebecca Tow a 'United We Stand' címû könyvben:

"Sir Alexnek szigorú külsõje van, de e mögött egy hatalmas komikus lakozik."

Borzalmasan gyenge helyzetkihasználás, egymást alulmúló támadók, rengeteg eladott labda, kis szerencse, de 3 pont és ugyanennyi elõny. 

A Fulham elleni 1-0 igazi kemény csata volt, bár megdolgoztattuk a kapust, de a végén egy 11-est simán kaphatott volna a londoni csapat. Teljesen jogosan. De ez már a múlt, a lényeg: 3 pont az elõnyünk a Cityvel szemben. Ez remek eredmény, hiszem voltunk tõlük 5 pontos hátrányban is sokáig. Most megpróbálom levezetni, hogyan lehetünk bajnokok idén.
 
Igaz ez csak egy feltételezés és bármi alakulhat másként, de azért ez a forgatókönyv szerintem elképzelhetõ és kivitelezhetõ.

A „Múlt, jelen, jövõ…” (http://manutdfanatics.hu/index.php?p=blog&id=186) címû bejegyzésem utolsó hozzászólásában szabIka kért az év végére is egy összegzést. Noha még nincs „záróra”, a mostanság uralkodó hangulatot javítandó, itt van egy kis summázás.

Lehet egyes olvasók számára picit sajátságos az én meglátásom a Manchester jelenlegi keretérõl és problémáiról, de majd a vélemények megmutatják, mennyire is értenek egyet az olvasók a gondolat menetemmel.

Sosem titkoltam, egyik kedvenc játékosom a bolgár csatár. Most úgy tûnik, ez az utolsó szezonja a klubnál.

Vannak dolgok, amiknek kifejezetten örülök, de azért nem vagyok teljesen elégedett a Wolves elleni mérkõzésen mutatott produkcióval. 

A fociban az egyik legfontosabb dolog (mint általában mindenhol), hogy legyenek célok. Ezek nélkül egy ember, egy csapat és egy edzõ semmire nem viszi az életben.
 

Sziasztok. Sok vitát váltott ki a mai márkõzés. Voltak akik temették, voltak akik mindennek lehordták és voltak akik kiálltak a csapat mellet. Bennem is vegyes érzelemek tombolnak.