Véget ért a 2011/2012-es szezon, a Premier League egy ideig bezárja kapuit. Nézzük, mi az idei év tanulsága és mit várhatunk a jövõtõl.

Röviden ennyibe is össze lehetne foglalni a 2011/12-es Premier League-et. Sírás, öröm, bánat, õrült rangadók, de úgy érzem a United drukkerek számára a City - Queens Park meccs utolsó perceirõl marad emlékezetes a szezon. Ha erre az évre gondolunk, mindenkinek 2012.május 13-a jut eszébe, azon belül is az a két perc, ami hosszú hónapok munkáját felülírta, az a két perc, ami megfosztotta a csapatot a 20. bajnoki címtõl és adta oda a trófeát a város kék végében tanyázó csapatnak. Miután sikeresen újra átéltük a tegnapiakat, talán kicsit nyugodtabb fejjel megpróbálom leírni, mi is történt a szezonban.

Igaza van Ferdinandnak, ez kegyetlen volt. Nem érdemeltük ezt meg. Nem érdemeltük azt, hogy ilyen módon végezzünk a második helyen! 

Elérkezett a 2011/12 szezon vége. Most jöjjön egy visszatekintés, szezonértékelés, ahogy én láttam. Bárkinek bármilyen más véleménye van írja meg, érdekelne ti mit gondoltok. :)

Aligha van a világon bárkinek jobb dolga annál a fazonnál, aki kedvenc csapata szurkolóinak blogolhat. Még rózsásabb a helyzet, ha ezt a fazont tiszteli, szereti, ismeri a közösség, adnak a véleményére, sõt, mi több, el is fogadják a mainstreamtõl sokszor elütõ eszmefuttatásait. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy írását átveszi az egyik legnagyobb hazai fanpage, akár már azt is kijelenthetnénk, hogy a faszi eljutott a csúcsra, ahonnan már nincsen feljebb, ahol az igazán nagy álmok teljesülnek be. Csakhogy van egy kis bibi...

 Tudom, hogy van hátra még egy forduló, de ha megnyerjük a bajnoki címet se lesz más a véleményem. Az egész szezon kukába való. Most lehet jönni, hogy milyen szurkoló vagyok én meg stb, de azt gondolom, hogy az igazi szurkoló egyben kritikus is. Nem vagyok Ferguson, de még csak egy megyei harmadik osztálybeli csapat edzõje sem vagyok. Ettõl függetlenül igenis van véleményem és igenis azt mondom, hogy elb***sztuk. 

2-0-ra nyert a Manchester United a szezon utolsó hazai meccsén a Swansea City ellen, egy gyakorlatilag teljesen sima meccsen.

Ma reggel halottam ezt a csodálatos dalt Jaclyn Victor & Cleopatra elõadásában, és nagyon aktuálisnak érzem.

Az angol Premier League az egyik legerõsebb bajnokság. Izgalmas, fordulatos, kiegyenlített és nagyon sok jó csapat van benne. Az ideire az elõbb felsoroltak pedig különös képpen igazak. Volt, hogy a City vezetett 5 ponttal, volt hogy mi 8-cal. Most, mint tudjuk pontegyenlõség van és csak a jobb gólkülönbségének köszönheti a City, hogy vezet. Két fordulóval a vége elõtt õk vannak jobb helyzetbe. Ezzel az írással azt akarom megosztani veletek, hogy van-e még esély a bajnoki címre és azt, hogy milyen kezdõcsapatot szeretnék látni vasárnap...

Sziasztok! Április hónap nem adott túl sok örömre okot nekünk United drukkereknek. 4 meccs - 2 vereség - 1 döntetlen - 1 gyõzelem - 4 megszerzett pont. Ezzel szemben a City 4 meccs - 4 gyõzelem - 12 megszerzett pontja elég is volt, hogy jobb gólkülönbségének köszönhetõen átvegye a vezetést a tabellán.

Kifejezetten örültem, hogy végre Fergie visszatért az egycsatáros játékra, amit tavaly oly remekül meghúzott a nagy meccseken.  

Próbálom összeszedni a gondolotaimat, de nem megy. Ez tényleg megtörtént? Még mindig nem térek magamhoz.

Ebben a rövid kis blogban megszeretném veletek osztani azt, hogy én hogy állnék fel a City ellen és mit várok ettõl a találkozótól. 

Egy korábbi írásomban már feszegettem a témát, akkor a kommentelõkkel meg is vitattuk, hogy olyan ember nincs, aki tökéletesen tudná pótolni a Ginger Ninját. Akkor úgy tûnt, Cleverley lehet a megfelelõ ember, akit majd beépít a „Gaffer”, de a sajnálatos sérülések miatt eddig ez nem jött össze. Mint azt mindenki tudja, Scholes visszatért fél év kihagyás után, és továbbra is meghatározó tagja a csapatnak. Na de mi lesz a nyáron?